Ausztria 2

Íme: (A=Attila, K=Kriszti, S=Simi, M=Morci, An=anya, É=én)
A: a kezében fogja Morcit. - Orrbavágtam őt.
K: - Nincs is orra.

S: belerúg Morci labdájába. - Fúj, ez a szájában volt? Hát ezt még a zoknin keresztül is éreztem.

K: leteszi maga mellé a pezsgőt a földre.
S: megpróbálja direkt eltalálni a labdával. - Anya, a pezsgőt tedd el onnan, tudom, hogy ennek rossz vége lesz, ANYAAA! TUDOM, HOGY ENNEK ROSSZ VÉGE LESZ!

S: húzza magát a földön.
A: - Te... gilisztás vagy? Hát a kutyák meg a macskák szoktak így menni, amikor viszket a seggük.
S: - Nem akarok gilisztás lenni!
A: - Pedig gilisztás vagy, elárulom neked.

A: - Simi, ma Picasso-kiállításon volt, meg?
S: - Mikelagándzsó.

S: - De az egyik kis Picasso-szobornak le volt törve a snidlivucija.
K: - Mi az a snidlivuci?
S: - HÁT A TÖK.

S: - Éhes valaki?
K: - Szerintem pillanatnyilag rajtad kívül senki nem éhes.
É: - De te meg ettél kínait.
S: - De az ebéd volt. Én még nem vacsoráztam.
É: - Privát nyomor.
A: - Majd eszel egy kis snidlivucit.

S: - LÁTTAM A SEGGED!
A: - Láttad anya seggét? És gondoltál valamire?
S: - Nem.
A: - Hát akkor azonnal gondolj valamire!

S: - Aztán jött a szikjuriti és elküldött minket a faltól.

K: leül Simi mellé Morcival a kezében. - Ez be van kakálva ez a gyerek, vagy te vagy ilyen büdi?

S: - NEM TUDOK KONCENTRÁLNI!
K: - Ú, ne, baszki, tényleg?

A: - Nem elég, hogy leforrázta...
É: - Leforrázta?
A: - Hát belemártotta a forróvízbe szegény gyereket... Azért nincs haja meg szőr rajta. De utána még a hidegvizes csapot is megnyitotta.
An: - Lehet, hogy ki akart szedni belőle valamit. Vallatta.

S: - Mi lesz a vacsora?
K: - Van kenyér, van sonka, van toast, van sonka.

A: - Ez kinek a fésűje?
S: - Nem tudom.
An: - Te csajt hozol fel?
A: - Te mióta szoktál fésülködni? Életemben nem láttam még nálad fésűt!

É: - Na most már nem is izgalmas, hogy elaludt a Morcika.
A: - Mindjárt jön a Simi.
É: - Á, Simi csak itt Facebookozik.
A: - Most már nem, mert kikapcsoltam.
Ebben nem tudom, mi volt a vicces, de ott biztos az volt, mert különben nem írtam volna fel.

K: Morcinak. - Neee. Már megint álmos vagy? Cseszd meg.

K: - Nekem is hozhatod a Vienettámat.
A: - Te nem is szereted a Vienettát.
K: - Én mióta nem szeretem?
An: - Nincs már szerintem.
K: - Tudom, hogy nincs, azért mondtam, hogy hozza.

K: - Lehoztad a babyphone-t?
A: - Nem. ... Ott van mellette a Simi.
K: - És?! Attól aztán úgy sír, ahogy akar.

A: - Visszatérve a tökre.
An: - Beszéljünk a tökről.

É: - Mi az a kiflivég?
A: - Morcié.
É: - Ja. Azt hittem, Simié.
A: - Ezzel üti el az időt. Csak tudod, egyre kisebb.

K: - Egy kis panacottát iszom.
A: - Te, és nem félsz, hogy beleköt a hasadba?
K: - Eddig még szerencsém volt.

K: - Van olyan epres öntet is.
A: - Azt teszünk majd a Vienettádra, jó?
K: - Az enyémre? Kapd be.

A: - De te nem is szereted a fagyit!
K: - Te, most rúgjalak tökön, vagy ráér később?!

K: nézi Attiláról a gyerekkori fotókat, de közben rólam is szó van, hogy milyen voltam kicsinek. Attilának: - Neked is ilyen pici kukid volt, mint a Morcinak?
An: - Reginek nem. ... Neki nagyobb.

K: - Lehet, hogy el kéne kezdeni rakosgatnom bele a gyerekeket.
A: - Úgy illene, nem?
K: - Igen, csak az esküvő után azért nem rögtön ők jöttek. Még történtek velünk dolgok.
A: megrántja a vállát. - Mi?!
S: - Autóbaleset. Még egy autóbaleset. Kölykök.
A: - Anyád megkölyködzött? Haha! Megellett?
S: - Megérett?
A: - Megérett valami a hasában.

A: - Nekem a Sanyi barátom volt...
S: - Volt?
A: - Hát akkor anno. Meg most is.
S: - Miért?
K: Siminek. - Inkább menj aludni, szívem.
A: szintén Siminek. - NE KÖTÖZKÖDJ, BASZKI. NE KÖTÖZKÖDJ.

A: - Olyan én is kérek. Az finom!

É: - Szerintem már csomó mindent ért, amit mondasz neki.
K: - Azt mondod? (csodálkozva ránéz Morcira) Te nem vagy hülyegyerek?

S. - Anya, 8. lettem.
K: - Az nagyon jó, szívem.
S: - 8-ból.
K: - Az tökéletes.

A: - SIMI!
S: - Igen?
A: - Nem hallod, hogy sír az öcséd?
S: - De. Képzeld.
A: - Menjél, és vigasztald meg.
S: - Én?! Nem én keltettem föl.
An: - Hát ki?
S: - Ő maga. Ő volt a hülye. Anya akart neki enni adni, de nem kért.

Köszönjük.