BATMAAAN!

Úristen, nagyon jó volt Nógrádon meg Miklóson is! Nógrádon voltunk egy öreg pincében Tiborral, Szebivel, Noncsival és Lucával, ami olyan alacsony volt, hogy tíz centivel volt csak a fejem felett vagy öttel, a fiúk lehajolva járkáltak, és több száz denevér lógott onnan csöndesen lefelé, ezek a nagyon picike denevérek, és megfogdostuk őket, és szétnyitottuk őket, és kinyitották a szárnyaikat, és furcsa hangokat adtak, aztán megint összecsukódtak. Még sosem láttam nyugalmi állapotban ilyen közelről denevért, és annyira durva volt, hogy a lábai ennyire cérnavékonyak.
(Lelle, akkor köszönöm a megnyugtatást, csak nagyon megrémültem, mert nem tudtam volna még egyszer megírni így, és nekem inkább szólj, mert a meglepetésnek is örülök, de ha megnyugodhatok, akkor annak jobban. Laura, neked pedig köszönöm szépen a hülyéneknézést. :D Gondolom szívesen máskor is.)
Van újabb ipodom, ami ugyanolyan, mint amilyet karácsonyra kaptam és tönkrement, és nagyon örültem neki, meg van olyan csizmám, ami magassarkú, combközépig ér és fekete bőr, de nem kurvás, mert nem tűsarkú, hanem ilyen stabil sarka van, az eleje pedig nem hegyes, hanem kerek, és ettől nagyon kicsinek tűnik benne a lábam, de olyan magas, mint amilyen magassarkúm még sose volt, és igazán büszke voltam magamra, hogy ma egész nap ilyen ügyesen le tudtam sétálni benne azt a sok kilómétert.
Az ipodra így reagáltam:
Apa: megáll az ajtóban. - Na és mi van az ájpoddal, sikerült megjavítani?
Én: - Hát sikerült, de tudod, írtam, hogy azóta mindig lemerül, feltöltöm teljesen, két számot meghallgatok, és kész. Úgyhogy most nem is tudom hallgatni, meg nem tudom elvinni sehova magammal, mert két perc után lemerül.
Apa: felém dob valamit.
Én: elkapom, megnézem. Új ipod. - Ez most komoly?
Apa: - Annak tűnik.
Köszönjük.

Noémi és Luca nagyon aranyosak voltak, és nagyon viccesek, de nem volt nálam füzet, úgyhogy semmit sem írtam fel, nagyon ügyes vagyok. Azonban erre emlékszem:
Tibor: besétál egy dzsordzsó ármáni pólóban, amit apától örökölt.
Én: - Na mi van, Tibor, ilyen jól megy? A kis dizájner.
T: - Miért, ez valami menő?
Én: - Igen, eléggé.
T: megszemléli a hónalját. - Bele vagyok már izzadva.
:D

Na viszonthallásra.