Igazán megrázott az őszi szünet vége. Azonban ma az anyukám elmesélte nekem, hogy miről szól a silent hill, amit én még nem láttam, de majd meg szeretném nézni, és végig azon tűnődtem, hogy ezt miért nem írtam meg én? Anya mondta, hogy maga a film egy kicsit bugyuta, de az alapötlet nagyon jó, és tényleg, miért nem nekem jutott eszembe? Arra akarok kilyukadni, hogy nagyon hiányzik az, amikor nem csak néha-néha jött egy jó ötlet, hanem egész gondolathuzamok fogalmazódtak meg a fejemben, amik egy történet gerincét képezték, és ha nem is tudtam, hogy mi lesz a vége, akkor is arra tudtam végig építkezni. Szóval mostanában nem ugranak be soha olyan egész regények, kivéve a Selida, vagy mi az isten (elnézést), de azt nem fogom sohasoha megírni, mert roppantul amerikai és nyálas lenne, csak akkor nem, ha apokaliptikus elemeket is szőnék bele, ez azonban nem áll szándékomban. Ó, és még van egy nagyon jó ötlet agyam legmélyén, de ahhoz rengeteg háttérinformációra és magyar történelmi elemre lesz szükségem, és csak valamikor 20 éves korom tájékán kellene megírnom, amikor már befejeztem az Anne Hoopert, és újra arra adnám a fejem, hogy történelmi regényt írjak - annak ellenére, hogy mindenkit megkértem, ha erre újra sor kerülne, tartóztasson fel. Na de én ezt olyan jól meg tudnám már most írni! De nem, nem, akkor sem kezdek még bele, ha minden kötél szakad, max. akkor, ha már befejeztem a Boniface-t, és már megint nem 5-öt írok egyszerre, csak 4-et.
Annyira remek volt a hétvége! És annyira sajnálom, hogy már megint nem írtam fel semmit Nógrádon, és még csak fejből sem jut eszembe semmi. Na mindegy. Szebi nagyon jól vezet. Eme gondolattal búcsúzom.