Lajura

(Ez még a suliban volt:
Ő: - Jaj, az a nagy okos fejed! Nem fáj a tudás?
D: - A tudás fája!)

Lauránál:
Én: - Na, most meg össze... gubancolódott a nadrágom.

Én: - Nem mész fogat mosni?
L: - De mindjárt! Ne sürgess!

L: - Én is nagyon vigyázok az új napszemüvegemre, aminek már le is tört a szára... Ott gyűjtöm őket. (rámutat két másikra, amik szint töröttek) De ez egy horrorfilm, ami én vagyok! Mindegyiknek a jobb szára van letörve.

L: - Eszembe jutott, hogy holnap a Christánál fogok aludni, és ki fogom írni a facebookjáról, hogy "hatalmas, narancsbőrös seggem van". Nem jó? Nem jó hecc?

L: - Amúgy onnan jutott eszembe, hogy megnéztem a tükörben a seggem, és hatalmas és narancsbőrös. Innen az ihlet.

Köhögünk.
Én: - Ki van száradva a torkom.
L: - Nekem is.
Én: - ...
L: - Ezen csak egy kupa bor segíthet!
Ezt a fürdőszobából ordította ki némi hatásszünet után, és nagyon mókás volt.

Én: - De a Noémiék tudod, mit tanulnak? Nem azt, hogy a són az erdőben él, meg ilyenek, hanem a kiválasztást.
L: - Mi?
Én: - Igen. De az hogy jön a természetismerethez? Hát az biológia.
L: - Ja! Mi is most tanultuk az emésztést, és én nem tudom.
Én: - Hát én sem. És a Noémi az egészet tudta.
L: - MIT? AZ EPÉT MEG AZ ÖSSZES SZART?!
Én: - IGEN!

Én: - Így aztán nem írok neki, és ő. Sem. Ír. Nekem.

L: - Mert mi ilyen 90's kidek vagyunk.
Én: - ... Ja, jó. Leesett, hogy mit mondtál. Úgy értettem, hogy skinheadek.

Aztán Laura visszaolvasta, hogy miket írtam fel, és a 90's-t roppant értelmes 19th-nek írtam.
L: - De az nem nájntínsz, te, hanem nájntíz!
Én: bamba arc. - Miért, én mit írtam? ... Ja! Én biztos azt írtam, hogy tizenkilenctéhá, ugye?
L: - Igen.
Én: - HÁHÁHÁHÁ!

L: - Jaj, istenem, nagyon fáj a torkom.
Én: - Veszünk negrót.
L: - Dehogy veszünk negrót.
Én: - Nem szereted?
L: - ... Különben is, sütire meg csokira kell a pénz.
Én: - De te nem ehetsz cukrot.
L: - Háh! Nem ehetsz cukrot! Ne beszélj már hülyeségeket!

Valakiről beszélünk, aki mindig ugyanarról beszél.
Én: - De ezzel foglalkozik már vagy negyven hete.

L: - Fúj, kalóriatúladagolásom van! Fúj, nagyon undorító érzés! Fúj, és így elönti az agyamat!

L: magába töm egy süteményt, aztán oldalt fekszik az ágyon. - Ha így folytatom, soha nem lesz oldalról erotikus sziluettem.

Én: - Tudod, hogy most mi a keservem?
L: - KESERVEM, HÁHÁHÁ!

Én: - Na, figyelsz? Most az a keservem, hogy hideg van, felvettem ezt a pulóvert, és még így is fázok, és reggel, amikor amúgy is nagyon álmos leszek, le kell ezt majd vennem, és fel kell majd vennem helyette egy sokkal vékonyabb pulóvert, és egy vékony kabát van rajtam, és nagyon nagyon át fogok fagyni.
Ebben nincs is semmi vicces.

Én: Laura felé nyújtok egy sárga csillogó hajgumit. -Tessék. Találtam egy ilyen gyönyörű hajgumit.

Le akarom rajzolni 9gagről az ijesztő fejet. - Megpróbáltam lerajzolni, de úgy néz ki, mint egy királylány.

Én: - Hozz nekem légyszi egy vattát!
L: - Jó, hozok. 'Cause I'm a motherfucking P.I.M.P.

L: - Láttad a 300-at? Nagyon szar.
Én: - A paródiát viszont láttam, szörnyű volt.
L: - Az is nagyon gáz. De annak már 3000 a címe. Vagy 30? Vagy valami hasonló poén van benne... elrejtve.

Köszönjük. És még van egy lapom régebbiekről, amiket nem írtam ki sehova, mert valamiért lusta voltam, és most sem tudom rávenni magam. De mégis.

Ez Laura szülinapján volt.
L: lecsöpögteti magát sárga körömlakkal.Kábé 10 perc elteltével észreveszi. - Ó!
Én: - Hát, én azt láttam, de azt hittem, hogy te is láttad, és letörölted. Na nem baj...
L: - Jó, akkor menjünk, mert itt úgyis akarok valamit venni...
Én: - ... majd azt mondod, hogy rántottát ettél...
L: - ...mert kaptam a szülinapomra ilyet.
Én: - ... így magyarázod meg a szeretődnek.
L: - NEM MONDOK SENKINEK SEMMIT! ... Még jó, hogy soha nem beszélünk egyszerre teljesen különböző dolgokról.

L: - Még mindig nem írtál a blogodba?! Te olyan sűrűn szoktál írni, hogyha egy hétig nem írsz, mindig azt hiszem, hogy meghaltál.

L: elkezd nekem mondani valami hosszú történetet, miközben a nagymamája kint ül a konyhában.
Én: - Nem kéne foglalkozni a mamáddal?
L: - De. ... Előbb elmondom.

Én: írok a papír sarkára egy üzenetet, aztán behajtom, és odaragasztom a rágómmal. - Írtam neked üzenetet, de nem tudod megnézni, mert lezártam.
L: - Akkor ne is nézzem meg? Csak ha egy hétig nem írsz a blogodba?
Én: - Aha.
L: - Jó. ... Akkor megnézem.

Én: Laura bloggerében blogolok, és mivel angolra van állítva, minden szót aláhúz, csak a Laurát nem. - Szóval élvezed, hogy csak a te nevedet nem húzza alá?

Ennyi volt.