say my name and every colour illuminate we are shinin

Éppen egy hatalmas adag görög salátát készítettem, és azt eszem, mint ahogyan minden második nap is ilyet eszem. Ma a florence and the machine spectrum c. számától annyira rám jött az ihlet az Anne Hooperhöz, hogy csak na. De lehet, hogy amiatt is, hogy tegnap átnéztem hozzá a jegyzeteimet, utána pedig isteni jelként megláttam a tudorok teljes negyedik évadát a media marktban (amúgy már 2 éve megvan, nem azért, csak eszembe jutott megint az egész második évad), és azóta megint folyamatosan ezen gondolkodom. Ezt azonban nem is bánom, mert igazán imádtam magam, amikor ennek voltam a bolondja, és megint szeretnék szívdobogást kapni és gyomorösszerándulást érezni, amikor valaki szót ejt VIII. Henrikről, vagy a koráról, vagy az őt körülvevő emberekről. Ja, és szeretném folytatni is az Anne Hoopert, mivel a 116. oldalon hagytam abba, viszonylag az elején, szóval feltehetőleg ez lesz életem leghosszabb könyve, ha egyszer elkészül, és akkor valódi író lehetek, mert kábé 3 éve kezdtem el, és örülök, ha 3 év múlva befejezem, azt pedig senkinek sem kell tudnia, hogy nem lustaság és/vagy más elfoglaltságok miatt nem írtam, hanem mindenki nyugodtan gondolhatja, hogy alkotói válság vagy más művészi dolgok miatt.