Most éppen azon tűnődöm, hogy a nagymamám mikor fog hazaérkezni, mert pénzt is kellene kérnem tőle, meg megnézni nála a haraszti busz menetrendet, amelyet továbbra sem tudok fejből, csak annyit, hogy óránként jár, na de mikor? De azt hiszem, még egy ideig nem jön, úgyhogy most megnézem a neten. Közben arra is várok, hogy leteljen a szemcsepp utáni negyed óra, mert csak akkor lehet betenni a kontaktlencsét. Aztán majd lassan indulok Szebihez, mert négykor lesz angolunk, helyett matekunk, csak valamiért mindenki angolnak mondja, és lehet, hogy megyünk Barnabáshoz is, mert most állítólag Szebi mamájánál van. Csodáááálatos ez a lila körömlakk, amit kaptam Szebitől... pénteken, teljesen olyan színe van, mint a milka csomagolópapírnak, és nagyon jól áll, úgy hiszem. Ez a menetrend igen furcsa, köze nincs egy menetrendhez, de asszem, 27-kor jön, úgyhogy majd kisétálok, aztán max várakozok. Elviszem magammal a tetovált lányt, amiből már csak 50 oldal van hátra, meg a szőlővirág illatát, mert az kicsi és vékony, és akkor nem is lesz olyan érzésem, mintha két könyvet cipelnék, de legalább lesz olvasni valóm. Ilyenkor általában úgy járok, hogy nincs is időm olvasni, mint például toscanán, ahova elvittem magammal a Harry Pottert egytől ötig, aztán a háromig jutottam csak el egy hét alatt, úgy, hogy csak reggel és este olvastam, mert én úgy készültem, hogy egész napokat a medence partján fogok feküdni és olvasni, erre rossz idő volt, és mindössze két napot tölthettem el így, a többin zuhogó esőben várost néztünk.
Hát, ennyi volna a közleményem. Egyébként nem tudom, mi van velem, hogy csak hetente egyszer írok, de önmagamat nagyon idegesítem vele. Visszhall.