...

Jó napot, már igazán régen blogoltam, de nem nagyon volt rá időm, és közölnivalóm sem akadt, de most igenis fogok valamit írni. Tegnap és tegnapelőtt Laurával töltöttem az időt, itt is aludt, nagyon kis vicces volt, és csóóódálatos görög salátát csináltam (- Tudod, mi van benne?  -... Görögök?), amit ugyan majdnem minden este szoktam magamnak, de így, hogy ilyen sokat csináltam, sokkal finomabb volt. Laura kipróbálta mind a tíz körömlakkomat a kis kezein, aztán így is hagyta el a házat. Holnap Rékával találkozom, szerintem majd én fogok átmenni, de hát ki tudja?
Most pedig lesz rengeteg időm Boniface-t írni, amit meg is fogok tenni, mert nagyon jó lenne, ha nyáron be tudnám fejezni. Már nagyon régen fejeztem be könyvet, pedig régen egy év alatt kettőt is megírtam, úgyhogy nem vagyok valami büszke magamra.
Az Egymás szemébent kezdtem el olvasni még Londonban immár harmadszor, de annyira untam most valamiért, vagy csak nem volt hozzá hangulatom, nem tudom, hogy inkább most másodszorra olvasom a Hívj be!-t, ami viszont továbbra is fantasztikust, de aki azt az ajánlást írta az elejére, azt fejbe kellene lőni.
Úgy tűnik most, hogy apáéknál leszünk majd augusztusban körülbelül két hetet, egyet Bukarestben, egyet pedig Vármezőn. Meg lehet, hogy anyáékkal is megyünk valahova egy pár napra. Ezenkívül Ilonka mama bérelt valami nyaralót a Balatonon, és oda megyünk majd Szebivel meg Noncsival meg Lucussal.
Nagyon hiányoznak mindannyian, és Verust is rég láttam, meg Ilonka mama is folyamatosan mondja, hogy menjek Nógrádra, habár azt hiszem, most pont táborban vannak, de amióta Melindával volt az az incidens, azóta annyira nem szívesen megyek, hogy nem bírom elmondani. Valahogy úgy érzem, mintha nem látnának szívesen, ami szerintem úgy is van, csak senki nem vallja be még magának sem, és olyan helyre meg utálok menni, ahol felesleges vagyok. Mármint nem felesleges, csak nem szívesen látott. POnt tegnap néztem egy videót, amin Noémi meg Luca Melindával táncolnak, és Melinda annyira más volt, mint most! Nem csak külsőre, hanem látszik rajta, hogy úgy nagyjából minden rendben volt. Erre most...
Nem tudom, mit csináljak, mert Noémiék hiányoznak meg azt úgysem tehetem meg, hogy nem megyek Nógrádra, de ezek után már egyáltalán nem akarok. És most megint én leszek a gonosz, hogy nem foglalkozom az unokahúgaimmal meg nem megyek oda segíteni, de ezt egyáltalán nem érzem az én hibámnak. Szerencsére apával is sikerült erről beszélgetnem még Londonban, mert attól féltem, hogyha ezt elmondanám neki, akkor az lenne, hogy hát ez butaság, meg nem jól érzem, és hogy meg kéne beszélnem Melindával, de én valahogy érzem, hogy az most semmit sem oldana meg, mert úgysem azt mondaná, amit tényleg gondol, akkor egyszer mondta csak el őszintén, és az nem volt valami szép. És különben is akkor is számíthattam rá, mert már nagyon a levegőben volt. Noémit meg Lucát meg biztosan nem hozhatom el ide, hozzánk, vagy ha igen, akkor is csak felváltva, de úgy meg nem akarom. Az lenne a legjobb, ha Ilonka mama elhozná őket Miklósra, mert akkor én is átmehetnék, csak éppen ott annyira nem lehet semmit csinálni! Na mindegy, majd csak megoldódik, legalább is remélem. De apa is egyetértett velem, és ő is meg Mihaela is azt mondták, hogy igazam van. Nem valami jó helyzet ez így.

Mostanában annyi rémisztő filmet láttam, hogy csak na. Ugyanis megnéztük újra a daybreakerst, az árvaházat, és a kísértetjárás connecticutbant is, úgyhogy éjjel sikeresen azt álmodtam, hogy valami szobában voltam, ahol ilyen fogasokon holttestek voltak, és így tologattam őket, mint a ruhákat szokás, amikor gondolkodunk, hogy mit vegyünk fel. És akkor egyszer csak ott volt az enyém is, mármint az én holttestem, miközben én ott álltam, és hát gondolom éltem. Elég furcsa volt. De egyébként ez nem olyan rossz, félelmetes álom volt, akármilyen meglepő, hanem csak simán furcsa.

Áá, megy a légkondi, és szerintem már az egész lakást lefagyasztottam 22 fokra, csak nálam van dögmeleg, mert ide alig jön be. És nincs dinnye, mert tegnap megettem. De nem is baj, mert ha most nekiállnék dinnyét enni, akkor megint valami nagyon érdekes dologra keresnék rá a neten, aztán meg nem bírnám abbahagyni a kutatást és az utánaolvasást, mert az evés közben olyan jó és hasznos, ehelyett most, mivel nincs mit ennem (dinnyét), ezért inkább valóban írni fogok.
Ó, és a múltkor ugyanúgy rákerestem arra, hogy miért is van kiírva a kísértetjárás connecticutban elejére, hogy based on a true story, és nagyon érdekes dolgokra bukkantam, csak hogy rémisztgessem magam.


Viszlát.