Borzalmasan érzem magam az összes szerelmes és csókos jelenet írása közben, egyszerűen annyira nyálas nekem mind! Úgy félek, hogy én sem tudok normálisan megírni egy ilyen jelenetet anélkül, hogy ne csöpögjön. Remélem, olvasó szemével nem olyan borzalmas, mint ahogy én látom, de hát a Boniface-ből igazán nem hagyhatom ki, hiszen valahol erre épül, és örülök, mert úgy érzem, hogy Boniface meg is tartja a személyiségét még eközben is, tehát nem lesz olyan ki nyápic, de akkor is. És a csókra különben tényleg nem létezik semmi más szó? Mert ez egy borzasztó szó. Könyvekben bírok szerelmes jeleneteket olvasni, de ami olyan nagyon nyálas, azt nem, és úgy tisztelem azokat az írókat, akik ezt jól meg tudják írni. Én egyszerűen... zavarban vagyok tőle, és nem is érzem jónak, de hát most nem hiányozhat minden könyvemből. Na mindegy, hajrá nekem.