Lucaparlament, Noémiparlament

Tegnap Szebinek ráesett a fejére egy vascső, és felszakadt a homloka, ami egyáltalán nem volt olyan vészes, amilyennek tűnt, mert ugye elkezdett a fejéből ömleni a vér, meg minden, a főnöke még orvoshoz sem akarta elengedni, utána meg egyik kórházból a másikba küldözgettek minket, mert ő mondta, hogy nincs semmi baja, de az orvosok mondták, hogy a fejsérülés az sokkal rosszabb, mint amilyennek tűnik. Aztán az utolsó helyen tíz perc alatt bekerült (a honvéd kórházban 8 órát kellett volna várni arra, hogy megnézzék, hogy nincs-e agyrázkódása, és hogy össze kell-e varrni), ahol közölték, hogy nincs semmi baja. Azért persze fájt neki, és be is dagadt. Na mindegy, valamiért, ahogyan a kórházak és a magyarországi betegellátás felett dohogott, mondott valamit, de fogalmam sincs, hogy mit, csak hirtelen egy szótól beugrott, hogy hogyan folytassam a Boniface-t, mi legyen a vége, stb. Szóval megvilágosodtam. Szebi erre azt nyilatkozta, hogy akkor már megérte szétverni a fejét. Igazán jó érzés volt ihletet kapni újra, és persze megint olyan teljesen kézenfekvő és egyszerű lett volna az egészet kitalálni, mint máskor, de ha nem így hirtelen jutott volna eszembe az egész, hanem hosszas gondolkodással kiötlöttem volna, akkor megint olyan erőltetettnek tűnt volna számomra. (háromszor belenyúltam ugyanabba a táskámba ugyanabba a zsebbe egymás után,és nem volt ott az ájpodom, erre most megint belenyúlok ugyanúgy 10 perccel később, és ott van)
Ja, egyébként a csodálatos pókembert mindenki nézze meg 3D-ben, mert tényleg csóóódálatos. És eddig nagyon mérges voltam Emma Stone-ra, amiért szőkére festette a haját, de ez után a film után ííímááádom. Mondjuk eleve jó pont volt, hogy ő volt benne, mert nekem a pókember filmekben mindig is kriszten dánszttal volt a legnagyobb problémám, de most így visszatekintve rájöttem, hogy tobi magír, vagy mi a neve is egy fogyatékos, már elnézést. Igaz, hogy Emma nem is azt a karaktert játszotta, akit Kristen, hanem Gwen Stacyt, aki az eddigi pókember filmek közül csak a 3. részben tűnik fel, de mindegy, akkor is ezerszer jobb volt.
Na, itt vannak, amiket Noncsiék mondtak.

N: - Regi, azt a repülőt én rajzoltam neked.
Én: - Tudom.
N: - Tetszik neked az a repülő?
Én: - Igen, nagyon, azért is raktam ki.
N: - Akkor jó. Ezt az egyik osztálytársaméknál rajzoltam. ... Nagyon nagy szenvedéllyel rajzoltam ezt a repülőt, mert mindegyik filc kifogyóban volt, és nem tudtam, hogy mivel színezzem.

Én: - Hozok neked egy nagy csatot, ami ilyen szép hosszú hajba való.
N: - Hú, de jó!
L: - Az... bekapja a fejedet.

L: - Én nem szeretem a rántott húst.
Én: - Mióta?
L: - Nagyon régóta.
Én: - Noncsi, tényleg nem szereti?
N: - DE.
(én nagyon sajnálom, hogy senki nem hallotta  a hangsúlyokat)

N: - Mindennek van  egy parlamentje. Van levélparlament, van Noémiparlament; én oda szoktam járni. Néha a Lucaparlamentet is meg... meglátogatom.

L: - A Noéminek az Attila a szerelme.
N: - A Lucának meg egy bizonyos Tibike. ... Nem az apukánk.

Én: - De te még egy osztályba jársz az Attilával?
N: - Nem. Kimentek Kanadába.
Én: - De hát akkor már nem is volt a szerelmed, nem?
N: - De nagyon hiányzik.
Én: - Igen?
N: - Mindig azon gondolkodom, hogy ott van-e szerelme.
Én: - Biztos te is hiányzol neki.
N: - Meg ezen is gondolkodom.

Ő: - Noémi, mondjál 5 szót angolul.
Marcsi (a nagymamám): - GOOD MORNING!

N: - Luca, a madarat tudod!... Hát hogy van a dalban? Two little... Ezt te is tudod!
L: - Pítör.
N: - NEM! AZ A MADÁRNAK A NEVE!

N: - Luca nem tudja a színeket.
Én: - De tudja.
N: - Luca, milyen színű ez a zsírkréta?
L: - Fogalmam sincs.
Én. - Arany.
L: - Arany!
N: összeszorítja az arcomat, hogy csücsörítsen a szám. - Mert most mondta meg ez a szájas habzsolka.
Ez nem tudom, mi, de nagyon vicces volt.

N: a macskának. - Hedvig, te aljas disznó!

N: - Mi ennek a macskának a neve, Herkules?

N: - De én nem a Hedvignek mondtam, hogy aljas disznó, hanem a Lucának. Mert nem jutott eszembe a Hedvignek a neve, és a Luca meg megmondta, és azért mondtam, hogy Hedvig, hogy tényleg Hedvig, és a Lucának mondtam, hogy te aljas disznó. ... Mert nem jutott eszembe, hogy most mi a neve, Herkules, Héra, Hajnalka... Garfóna.
(az utolsó gondolom a Garfieldból jött)

Focicsapatokat csinálunk.Én és Noémi már előzőleg kitörtük egymás lábát, amikor külön csapatban voltunk, és megpróbáltuk megszerezni a labdát. Mondjuk az én futballtehetségemmel nem is csoda.
Én: - MI leszünk Noncsival a mankósok!
Ő: ránéz Lucára, aki Hedviget nyúzza. - Mi meg a... cicasimogatók! Ez egy nagyon kemény csapat.
L: - Mi legyünk inkább a Fábiánok.

L: kinyújtja ránk a nyelvét, miután Szebi gólt rúgott. - YES IT IS, MANKÓSOK!

N: - Köszi az állandó mellérúgást, Luca!

L: ötödször is kiáll a játékból.
Ő. - Most a Noémi lesz a Lucával, és akkor a Noéminek  nagyon fanyar sorsa lesz.

N: - De akkor nem kell ott állni, mint a cövet!
Nem elírtam, cövetet mondott.

N: meghúzott lábbal ül a kapuban, Luca vezeti a labdát. - Ez az, egyedül is sikerülni fog, Luca!... (felnéz) Úgy, mindjárt leszar a madár. Én csak itt üldögéltem, felnéztem, és láttam a madárnak a segglyukát.

Marcsi: hozza a kötést N. lábára. - Na, befáslizzam?
Én: - Igen, légy szíves.
L: megy Marcsi után.- Én is akarok dédelgetést!

Mesét nézünk.
Ő: - Csúnyán átverte.
N: - Kit?
Ő: - ... Egy filmet néztünk?

L: - Hedvig, te hánytad ide ezt a hányást?

Ő: - Mondott valamit a Hedvig?
L: - Igen.
Ő: - Na. Ezek szerint ma olyan beszédes kedvében van.

N: - Luca, te aljas gazember! Te gazfickó! Te megátalkodott, rátarti féreg!
L: - Hülye.


Én: belehajolok a kádba, hogy feltűzzem Luca haját. - Büdösek vagytok.
N: - Sajnos igen.


Ő: felemel egy hosszúnyelű kefét, és elkezdi sikálni őket. - Mindkettőt megsikálom. Nem lesz itt koszos, büdös gyerek.
L: - Aú, ez fáj!
Ő: - Kérdeztem?

N: összekeni habbal a fejét. - Nahát, ki jött el hozzátok? A télapó! Csak egyszer jön el egy évben!

Ennyi.