Jó napot! Éppen Szebinél vagyok, és majd délután megyek haza, de most éppen dolgozik, úgyhogy én meg blogolok. Valamiért itt sem tudok címet írni a bejegyzésemnek, de már kezdek belenyugodni a sorsomba. Az imént mostam hajat, aztán étkeztem az új cosmo átlapozása közben, most pedig egy takaróba csavarodva ölembe kaptam a billentyűzetet. Azon szoktunk Laurával háborogni, hogy mennyire borzalmas a cosmóban az, amikor egy nő azt írja, hogy ő kihallgatta 5 férfi beszélgetését, akik a legkülönbözőbb egyéniségek, mert mindig van szingli, nőcsábász meg nős, és mindig van olyan nevű, hogy Péter, meg olyan, hogy Jeromos, és mindig mindegyiknek másféle nő tetszik, valamint olyan kifejezésekkel élnek, amiket utoljára a magyar népmesékben olvastam, és véletlen sem káromkodnak. Ó, a múltkor azt mesélték el egymásnak, hogy ők mikor szoktak sírni, és hogy mennyire nem ciki, ha egy férfi sír. De kérdem én, miért is nem lehet ezeket normálisan egy cikkben leírni? És ezt ki hiszi el? Mert mindig úgy írja le a csaj, hogy ő a barátnőivel lazított valahol, ahol természetesen eszébe sem jutott dolgozni, de aztán hirtelen átkapcsolt cosmo-üzemmódba, amikor meghallotta ezt a beszélgetést, és az egészet rögzítette. Ezt miért kell ilyen kabátba csomagolni? És most olvasom az olvasói leveleknél, hogy valakinek "az a kedvencem, amikor a szerző kihallgatja a fiúk beszélgetéseit!". Hol élsz?!
Na jó, erről ennyit, különben az elmúlt napokról szerettem volna írni.
Noémi és Luca szerdán délután érkeztek meg, amikor is bősz twisterezésbe kezdtünk velük, aztán megtanítottam nekik, hogy hogy kell piroskakasozni. (most eszembe jutott, hogy megnézzem, hogy mikor indul idén az a magyar érettségi előkészítő az eltén, de képtelen vagyok eligazodni rajta)
Szóval utána a kertben játszottunk, Szebi pedig a kerti sütőben sütött nekünk pizzát, ami nagyon finom volt, csak sajnos az első szarrá égett. Aztán Luca elalvásával voltak problémák, mert kitalálta nekem, hogy ő nem hajlandó a földön aludni, így aztán ő egyedül fent aludt az emeletes ágyon (mi Noncsival lent a matracon, Szebi pedig a nappaliban a kanapén. igazán csúnya voltam, mert anyáék nem voltak otthon, és Szebi azért vett ki egy hét szabadságot, hogy kettesben legyünk, én erre 3 napra beszerveztem Noémiéket, de hát most már mindegy). Aztán reggel kiagitáltam őket a teraszra, hogy Szebi még tudjon egy kicsit aludni, és kifestettem a körmüket. Utána csináltam rántott húst és sült krumplit, gondolván, hogy azt szeretik, de nem nagyon ettek. Egész délután fociztunk, Noémi meghúzta a lábát, annyira, hogy be is kellett kötni. Aztán... elmentünk velük a játszótérre, utána meg fagyizni. Meg társasoztunk, nyomtattunk nekik színezőket, szerintem az idő 30 százalékát színezéssel töltötték. Aztán este végre először sikerült normálisan enniük, úgyhogy örvendeztem nekik. Noémi konkrétan akkor többet evett, mint én. :) Meg néztünk velük rajzfilmeket is. Csak az volt az egészben a nehéz, hogy Lucát semmivel nem lehetett lekötni. Ugyanis mindent 3 perc múlva megunt, tök mindegy, hogy rajzfilm, játék, színezés, mindig megunta, és elkezdett valami rosszaságot csinálni, úgyhogy egyáltalán nem értem, miért mondja Melinda, hogy mindig Noémi viszi bele a rosszba, mert Noémi most is teljesen normálisan csinált mindent meg élvezte, Luca meg megunta, és elkezdte piszkálni. Pedig hát hat évesen szerintem már tudnia kéne végigülni akár egy órát is, főleg, hogy szeptemberben suliba megy. Na az nagyon furcsa lesz nekem! Noémi meg harmadikos lesz, ez meg teljességgel hihetetlen. De Luca még annyira babás nekem, az alkata is olyan, meg ahogy viselkedik, hogy egyáltalán nem tudom elképzelni komoly elsősként. Meg nem tudom, reménykedem benne, hogy ez alatt két hónap alatt még változni fog, mert most amíg nálam voltak, ha valamit játszottunk, akkor csapatokat alkottunk, és mindig váltogattuk, hogy ki kivel van, és Luca folyamatosan cserbenhagyta a csapattársát, mert mivel megunta, mindig azt mondta, hogy ő nem játszik, meg kiszáll. És akkor nem zavarta, hogy mi sem tudunk játszani tovább, vagy hogyha folytattuk, akkor a csapattársa értelemszerűen veszített. És az iskolában ezt nem nagyon fogják díjazni, szóval remélem, ebben változni fog. De hogy Noémi meg harmadikos legyen, azon teljesen ki vagyok akadva, mert az is nagy szám volt, amikor elsős volt, mert akkor még ő is olyan kicsi volt. Most már teljesen nagylányos, de akkor is, harmadikos? Ez a második olyan gyorsan elment. Pont úgy, mint nekem ez a 11.
Na jó, egyelőre ennyi, aztán hogyha hazamegyek, akkor majd még aranyköpésekkel is szolgálok, meg megpróbálok fényképekkel is.