jó estét

Ismét apáéknál, csak most nem Romániában, hanem miklóson. És egyedül vagyok, mert Szebi ma hazament, illetve ma együtt töltöttük az időt, csak aztán engem visszahozott ide kocsival, aztán továbbállt. Pedig én nagyon utálok itt egyedül aludni. Amikor Szebi is itt van, nagyon jókat alszom, de egyedül rettegek, és nem tudom, hogy miért. Úgyhogy hamarosan megkezdem szokásos kálváriámat az alvás fel. Igazi paradicsomnak kéne, hogy legyen nekem az ittalvás, ugyanis akkor szeretek és tudok a legjobban aludni, amikor valaki még fent van és járkál és mozgolódik, de itt valamiért ez sem segit, pedig apa mindig nagyon későn fekszik le. Na mindegy, ez egy örök rejtély marad, hogy miért nem birok itt egyedül szundizni.
Kissé aggaszt, hogy még nem is szagoltam hozzá azokhoz a feladatokhoz, amiket a francia tanár adott, illetve nem konkrétan, csak mondta, hogy csináljak feladatokat a polarfle.comon, vagy azt hiszem, valami ilyesmi volt, de benne van a telefonomban. És igazán egy lusta disznó vagyok, mert még csak nem is olyan száraz szar, mert ilyen játékos feladatok, és valami detektivtörténet bontakozik ki a végére, ahogy áthaladok a feladatokon. Mégis taszit, hogy elkezdjem (ismerem a hosszú i-t, csak a billentyüzetem nem, meg a hosszú ü-t se, vagy valószinüleg csak én vagyok béna, de most nincs is kedvem minden szót átjavitani azzal a szarral), mert annyira rettegek jövőre a francia érettségitől, hogy szerintem lassan rossz álmaim lesznek tőle. Főleg, hogy a franciatanár abból a szempontból nem valami jó, hogyha tudok valamit, akkor agyondicsér, meg kivételezik velem a többiek előtt, vagy inkább a többiekkel szemben, amit én nagyon utálok, mert engem nem birnak az ő hülyesége miatt, a másik meg, ha valamit nem tudok, amit előfordul, hogy még csak nem is tanultunk, akkor meg képes mindenki előtt beégetni, ami szerintem nem túl jó taktika vagy következetes viselkedés. És egyedül én fogok érettségizni franciából, úgyhogy nagyon szomorú vagyok, mert csak én leszek kitéve a kinzásoknak, és egyszer kedvenc leszek, akit mindenki utál, egyszer meg nem fog senki utálni, csak a franciatanárnő. MIndegy Visszhall.