vidáááámpark

Voltam vidámparkban apával, Mihaelával és Costinnal (Mihaela öccse). Vicces volt, mert nagyon féltem, hogy okádni (ez jó szó) fogok, mint ahogyan azt az elmúlt 3 alkalommal tettem, amikor vidámpark közelébe kerültem, de végül nem történt semmi. Az a fura, hogy én meg mertem volna esküdni, hogy az emberek, vagyis én a fejjel lefelé forgó cuccokon hánynak, mert hát az logikus lenne, hogy fejjel lefelé fordítanak és kijön a gyomrod a szádon, de nem. Én a sima körbeforgó dolgokat imádom a legjobban, mint a break dance vagy a polip, meg a hullámvasutakat persze, de inkább amik körbe-körbe mennek, és most rájöttem, hogy nekem bizony azokon kell hánynom, és a fejjel lefelés dolgokon meg semmi bajom nincsen. Pedig azokra mindig nagyon ódzkodva ülök fel, mert roppant félelmetesek a számomra. Most is volt egy, illetve kettő, amikre azért nem ültem fel, mert inkább kínzóeszköznek tűntek, mint játéknak, apa meg nagyon rájuk akart ülni, de egyedül nem. Mihaela csak nagyon kevés dologra ült fel, Costin meg mindenre, csak a negyven méteres szabadeséses toronyra nem. Viszont apa azt mondta nekem, hogy Costin nagyon beszarós az ilyeneken, hát, láttam mennyire beszarós, azon a lila hintán, ami a víz felett forog fejjel lefelé, azt hittem, meghalok, úgy féltem, Costin meg elkezd tök nyugodtan beszélgetni apával. De én azt nem értem, hogy miért nem sikítanak az emberek? Én mindenen úgy sikítottam, hogy a saját dobhártyám is majdnem kiszakadt. Ja, és a spinning coaster nagyon nagy csalódást okozott nekem. Miért kellett lebontani a Ciklont? Az ennél ezerszer sokkal jobb volt. Ez egy szar, fáj, rángat, semmi izgalmas nincs benne, és ha úgy ülsz bele, hogy hátrafelé, akkor lószart se látsz, pedig elméletileg minden irányba forog.
Na, erről ennyit. És ami a legjobb: Szebi megígérte, hogy eljön majd velem vidámparkba, ami szuper, mert eddig egyáltalán nem akart jönni, és ha olyan helyen voltunk, soha nem is ült fel semmire, de most majd megtöröm a jeget, és szerintem nem lehet majd hazaráncigálni.