mások számára szerintem unalmas bejegyzés

Most éppen azzal szórakoztatom magam, hogy abból a regényből olvastam el részleteket, amit Noémiről és Lucáról írtam, és az első részében Noémi elsős, Luca óvódás, a másodikban, ami csak félig van kész, igazán vicces, mert Noémi pont harmadikos benne, Luca pedig elsős, mint ahogyan majd most lesz szeptembertől, igazából is. Rájöttem, hogy mind a két regény nagyon jó (igazából az én gyerekkori emlékeimből épül fel, és Noémi meg Luca Naomiként és Lucyként csak a fő vonásaikat kapták meg), de most nagyon tetszik. Nem tudom, érdekes, mert semmi fantáziaszülemény nincs benne, mint amilyen regényeket írni szoktam, és nem száz évekkel ezelőtt játszódik, de valahogy annyira családias és jó, nagyon jól sikerült bennük érzékeltetnem az igazi hangulatokat, minden ünnepről írt beszámolóban teljesen olyan nekem, amikor olvasom, mintha tényleg most lenne halloween vagy húsvét vagy karácsony. És persze fura, mert NOncsinak meg Lucusnak soha nem lesz olyan rendezett élete, mint ahogy ebben megjelenítettem, hogy van nekik, de akkor is. És az is nagyon tetszik, hogy két generációról szól, merthogy ugye van egy bátyjuk, és vele meg a barátaival is történik mindenféle, meg a lányokkal és az ő barátaikkal is. Szerintem vicces és tök szórakoztató, csak fogalmam sincs, hogyha ezt kiadnák könyvben, akkor melyik korosztálynak kéne ajánlani, vagy egyáltalán ki olvasná el, de szerintem sok embernek tetszene. Most apa egyik barátjának és munkatársának a felesége elkérte a mezítlábat, és majd ha elolvasta és tetszett neki, akkor ezeket is elküldöm neki, és letesztelem, hogy mit szól hozzá, mert ő mégiscsak teljesen kívülálló. Egyébként meg nem tudom, miért vagyok képtelen magyar nevekkel regényt írni, talán azért, mert kevés olyat olvasok, meg magyar névből nem is ismerek annyi  olyat, ami tetszene, mint angolból. Viccese hangzik, de így van. És valamiért tök hiteltelennek érezném, ha magyar nevekkel írnék. Az egyetlen olyan írásom a hollókő legendája, ami egy 12 oldalas novella, de abban ősmagyar neveket használtam, amiket ma már nem ismer senki. (de amúgy ez tök durva, mert abban az egyik ördögömet úgy hívják, hogy Kikinda, ami szintén egy ősmagyar női név, és szerintem ha most rájönnének az idióta szülők, hogy van ilyen név, akkor hirtelen mindenki így nevezné el a gyerekét, mert "olyan divatosan hangzik")
Na mindegy, szóval ez a Noémis-Lucás regény, illetve regények nekem örökös fejtörést okoznak, mert fogalmam sincs, hogy mit kellene velük kezdenem, vagy hogy ezeknek mi céljuk van, és nem tudom, hogy csak nekem volt olyan nagy élvezet annak idején írni (mert emlékszem, hogy ezeket imádtam írni, izgultam, hogy kivel mi fog történni, úgy bontakozott ki, mintha nem is én találnám ki, hanem csak olvasnám valahonnan), és most olvasni, vagy másnak is tetszene-e. Úgy emlékszem, hogy Lelle már olvasta, meg anya is, de egyikőjükre sem emlékszem, hogy mit mondtak, vagy éppen ők sem tudtak rá semmit mondani, már nem tudom.
Hát, ez egy igazán felesleges bejegyzés. Ilyenkor valóban úgy használom ezt a blogot, mint egy naplót: nem zavar, ha mások is tudják, hogy mit gondolok, vagy mit érzek valamivel kapcsolatban, és ide egyszerű leírni, de szerintem ha valaki ezt elolvassa, biztos nem találja érdekesnek. Sokkal inkább érthetetlennek.