Már megint rég nem írtam. Annyira várom a karácsonyt, hogy azt nem tudom szavakba önteni! A jövőhét végét tűztem ki arra, hogy a szobámban karácsonyi nagytakarítást végezzek, aztán pedig feldíszítsem, és reménykedem, hogy Szebi mindebben segítségémre lesz. Örülök, hogy őt is sikerült 3 év alatt megfertőznöm az idő előtt megjelenő karácsonyi hangulatommal, mert már tegnap azt mondogatta, hogy mennyire várja a karácsonyt, meg hogy mikor díszítjük fel a szobámat, és amit még sohasem láttam: a sajátjába is gyertyákat rakott ki! A másik dolog, amiért várom a jövőhét végét, mert akkor már (reményeim szerint) lesz karácsonyi pénzem, amit mind ajándékokra költöm, és menni fogok a hobbi boltba, és megveszek mindenféle hozzávalókat. Ez egy nyelvtanilag nagyon helyes mondat volt. Ó, és ha még játsszák, akkor elmegyünk moziba megnézni a Paranormális jelenségek 4-et, amit már nagyon vártunk, de hát szerintem pont nem fogják már jövőhéten adni, de mindegy.  

Most éppen, mivel fél hatkor felkeltem, olyan érzésem van, mintha már délután 5 lenne. Arra várakozom, hogy az apukám eljöjjön értem, mert tegnap éjszaka jöttek haza, és mondtam, hogy majd hívjon fel, ha felébredt, de azt hiszem, meg kell beszélnem anyával, hogy vigyen át ő, mert ha apa ébredése pillanatában felhív, akkor legalább plusz 5 óra, mire ideér. Hacsak nem jön el úgy értem, mint ahogyan a múltkor a pékségbe ment, de az egy rendhagyó eset volt, mint tudjuk. Eddig leckét írtam, most azonban keddig el kellene olvasnom az előkészítőre a Szigeti veszedelmet, amivel borzalmasan lassan haladok, pedig már elolvashattam volna, mert múlt kedden adták fel.

Ó, és az egész szalagavatós táncunk ugrott, mert kitalálták nekünk, hogy nem táncolhatunk a nézőtéren, felállítva a közönséget, hanem a színpadon kell mozognunk, ahol nem tudom, hogyan kellene elférnie 16 párnak, úgyhogy az egész keringő egy nagy fos lesz, a múltkor kezdtük újrapróbálni az egészet, és most sikerült szólniuk. Szóval 3 próba van hátra a nagy alkalomig, és tessék, most az egész keringőt át kell alakítanunk, hogy fel férjünk a színpadra, pedig olyan szép lett volna ott lent, hogy mindjárt elsírom magam. És úgy adják elő, hogy ez az egész a mi hibánk, mert mi ezt hogy képzeljük, amikor még a helyszín kiválasztásába sem szólhattunk bele, és eleve nem értem, hogy miért kellett olyan helyet választani (nélkülünk), ahol nem fér fel 32 ember a színpadra. Mi vagyunk lebaszva, amiért nem olyan koreográfiát csináltunk, mint az ások, meg a tánctanár, "mert egy jó koreográfus előre leméri a színpadot". Csakhogy ő elment megbeszélni a művház tulajdonosával, hogy kipakolhatjuk-e a termet, és ő azt mondta, hogy igen, semmi probléma, csak a tanároknak nem felel ez meg, mert ők fognak az első sorban ülni, meg az igazgató, "akit nem lehet felállítani, mert ott kap agyvérzést, gyerekek!" (még mindig nem értem: miért?), és azt sem értem, hogy miért is a tanárok ülnek az első sorban? Na mindegy.

Hát ennyi történt az elmúlt egy hétben. Viszonthallásra, majd megpróbálok gyakrabban jelentkezni.