A mai napon nem került sor táncpróbára, ahogyan ruhapróbára sem. Nagyon örvendek, hogy ezek éppen a szalagavató előtti utolsó héten maradnak el, mert mikor máskor? Reménykedem benne, hogy holnap valami normális időben hozza a ruhákat a nőszemély, mert hogyha nem, akkor nem tudok ottmaradni a fogszabályzás miatt, ugyanis ismét mozog az egyik fogam, azért kell most ilyen sürgősen mennem. Meg az alsó műanyag fogszabályzómból letört egy darab és most igényesen szétvágja a számat. Osztálytánc pénteken lesz, mert akkor nincs tanítás, mert állítólag olyan nagy az érdeklődés az iskola iránt, hogy pót-nyiltnapot kellett beiktatni. Ezt eleinte nem tudtam elhinni, mert amikor még 4 éve én voltam nyílt napon, akkor hárman voltunk összesen érdeklődők (jó, mondjuk a felvételin már csomóan voltunk), de aztán láttam az idei fotókat, és tényleg tele volt a jelentkezőkkel a nagy előadó, úgyhogy ez valószínűleg igaz lehet, meg amúgy sem osztogatnak olyan egyszerűen nekünk szabadnapokat.
Tegnap estére szerencsés módon megbetegedtem, és holnap, ha nem lenne fogszabályzás meg előkészítő  be sem tenném a lábamat a fővárosba, de így muszáj lesz, és ha már ott vagyok, meg úgyis fel kell kelnem meg úgyis be kell mennem, akkor már nem hiányzok a suliból.
Ó, és holnap lesz az utolsó óránk az eddigi töritanárunkkal, mert elsőáldozó fejjel bejelentette, hogy november 30-ig tanít nálunk, felmondott, mondhatom, éppen a legjobbkor. Habár nekem már rohadtul elegem volt belőle, mert egyáltalán nem érdekelte már az egész, tételeket sem adott, és nem úgy haladtunk az anyaggal, mintha az érettségire készülnénk, hanem halálos nyugalommal minden órát végigbeszélt, semmi házi, semmi felelés, semmi dolgozat (1 tézét íratott összesen ebben az évben). Csak remélni merem, hogy nem kapunk most még egy ennél is rosszabb tanárt. Pedig eleinte ő olyan jó volt! Csak nem értem, hogy egyáltalán minek kezdte el ezt az évet, mert már tavaly is félévtől kezdve azzal fenyegetőzött, hogy elmegy, aztán mégse, és most meg felmond. Na mindegy. (mi a szar lehet ez a dörömbölés? ó, erről jut eszembe: szellemkastélyban fogunk szilveszterezni, és szellemet is idézünk majd. sajnos ezt az elhamarkodott kijelentésemet mindenki megjegyezte, én meg már most be vagyok szarva. mert az egy dolog, hogy egy kísértetkastélyban szellemet idézel, az meg egy másik, hogy utána ugyanott is kell aludnod.)
Szóval ennyi volt a mai helyzetjelentés. Igazán nem tudom, mit kellene tennem ezzel a bloggal, hogy érdekesebb legyen, és ne egy nyugdíjas naplóbejegyzéseihez hasonlítson  de sajnálom, ha egyszer ilyen borzasztó unalmas életem van (már leírva. mert amúgy nem, semmire sincs időm, és nagyon is tevékenynek, aktívnak érzem magam, még a tanulás terén is, csak sajnos az eredménye nem látszik még a magam számára sem.)
De miért szakad ki a torkom? Egyszerűen nem hiszem el, hogy másnak is képes ennyire fájnia a torka, mint nekem! Mindig borzasztóan fáj, és ezenkívül semmi más bajom nincs általában, és az meg olyan idegesítő  hogy egy ilyen kis szar rontja el a napomat, meg emiatt nem érzem magam száz százalékosan jól. De tényleg, tavaly télen annyira fájt, hogy sírtam  pedig közben még strepsilst is szopogattam, szóval vagy valóban sokkal jobban fáj nekem, mint embertársaimnak, vagy én vagyok köztük a legalacsonyabb fájdalomküszöbbel rendelkező.
Nos, ez van. Amúgy két könyvet is olvasok egyszerre, az egyik az Elfújta a szél, amiben a szerelmes jelenetek nagyon tetszenek, meg azok a részek, amelyekben Scarlett lelkivilágáról meg a gondolatairól van szó, én képtelen lennék ennyire felszínes, de ugyanakkor mégis érdekes és figyelemfelkeltő-és megtartó szereplőt alkotni, mint ő. A háborúról és annak következményeiről szóló részek viszont nekem borzasztó unalmasak, de hát a könyv hátteréül szolgálnak, és gondolom, ezek nélkül nem lenne ugyanolyan értékes mű. A másik a Mondják meg Zsófikának Szabó Magdától, és iiimádom! Már olvastam, még régebben, és akkor is nagyon tetszett, mert ezt gyerek-meg ifjúsági könyvként adják el, de szerintem annyi idősen nem is lehet teljesen megérteni, nekem most teljesen másmilyen, és sokkal érthetőbb, mint 12 évesen. De nagyon jó.
  Mára ennyi, viszonthallásra.