problémák

Már megint igazán régen nem blogoltam. Azóta megsütöttem életem első tortáját, amire mondhatjuk, hogy ízre nagyon jól, állagra botrányosan sikerült, ledíszítettem (tudom, hogy nincs ilyen szó) a karácsonyfát a nagymamámnál (vagyis apáéknál), ja, de előtte még megünnepeltem a karácsonyt, aztán pedig a szilvesztert Csehországban anyáékkal.
Nagyon csodálatos dolgokat kaptam karácsonyra, és az egyetlen dolog, amit sajnálok, az az, hogy az anyától kapott nagyon érdekes és számomra aktuális könyveket nem tudom elolvasni, mert az emelt szintű kötelezőknek kell szentelnem az életemet. Meg a franciatanulásnak, ugyanis sikeresen egy olyan nyelvből készülök érettségizni, amin megmukkani sem tudok. És még egy dolgot borzasztóan sajnálok: már nagyon régóta nem írtam, és rettenetesen hiányzik, de egyszerűen nincs időm úgy rendesen nekiülni. Meg az a baj, hogy már olyan régen csináltam velük bármit is, hogy a saját írásaimmal kapcsolatban kezdem elveszíteni a fonalat, és ha most írni akarnék, sokkal több időt kellene rászánnom, mint amúgy, mert mindent vissza kellene olvasnom. Mondjuk a Boniface-nél szerencsére volt annyi sütnivalóm, hogy írtam hozzá jegyzeteket, hogy melyik fejezetben miféle fontos dolgok történtek, felkészülve az ilyen helyzetekre. De akkor is baromira nyomaszt, hogy az írás az egyetlen dolog, amit szeretek csinálni és tehetséges is vagyok benne (na jó, szép karácsonyfadíszeket és dobozokat is képes vagyok készíteni, de szerintem abban majdnem mindenki jó, aki egy kicsit összeszedi a türelmét és van egy minimális kézügyessége), és most lehet, hogy még eme tehetségemet is elvesztem, vagy csak úgy simán elmúlik, mert akkor nagyon szomorú lennék. Ezenkívül a Boniface-t mindenképpen be szerettem volna fejezni tavaly, gondolván (de igazából tudván, hogy nem), hogy majd annyi időm lesz írni a szünetben.
De most már szemeim előtt csak az érettségi lebeghet! Semmilyen földi szórakozást nem engedhetek meg magamnak, sem holmi érdekes könyvek olvasását! Azon tűnődtem legnagyobb kétségbeesésemben, miközben vécézés közben a gyermeksampon és tusfürdő hátoldalát olvasgattam (mily bohó is voltam, hogy nem inkább Edgar Allan Poe életrajzát vittem magammal!), hogy minden szarra rá van írva minden szar angolul, németül, franciául, románul, és még egy csomó nyelven, és én e négy közül a franciát értem a legkevésbé. Hm. Azonban németből sem volnék képes érettségizni. Mindegy is. Feladom életemet, annak csúcspontján (habár reménykedem, hogy nem ez életem csúcspontja).
Még spinningre sem tudok ma elmenni, mert a bal térdem iszonyú fájásnak indult a második óra tájékán ma.
Ó, és hogy valami jót is mondjak, új év, új élet: pontosan újév hajnalán bújt ki a papagájfiókánk. De olyan vadállatok papagájszülei, amióta megvan, hogy akárhányszor meg akarom nézni, felborzolják a tollukat, fújnak, és csapkodnak a csőrükkel, úgyhogy a 3 macska közül már egy se mer a közelükbe menni, de még én sem.
Hát, ennyi. Holnap lesz újra előkészítő is, na, arra sem tanultam valami sokat, és a 3-ból csak egy esszét írtam meg, de majd mindjárt erőt veszek magamon, és megírok még egyet. Franciából meg csak egy 600 oldalas munkafüzetet kellene végigcsinálnom az érettségi feladatokon kívül az érettségiig.
Ó, és most már minden nap gondterhelten kell nézegetnem a felvi.hu-t.