Borzasztóan hiányzik az írás. Lehet, hogy ma este írni fogok. Csak olyan motiválatlannak érzem magam. Mert ihletem lenne, vagy nem tudom, most ha nekiülnék, biztos tudnék írni, csak folyamatosan olyan érzésem van, hogy minek? Mindig úgy éreztem, hogy majd én ezt fogom csinálni és az emberek élnek-halnak majd a könyveimért és határidőre kell megírnom az újat, de az, hogy azért írogassak, hogy a saját igényeimet kielégítsem, olyan időpocsékolásnak érzem, mint ezt a blogot. De bizonyára fogok még írni, mert mondom, hiányzik, meg az írásnak köszönhetek egy csomó mindent, például Laurát, meg azt, hogy most a feladatokban sokkal könnyebben és gördülékenyebben tudok fogalmazni immár gombnyomásra is, meg hogy csomó dolgot kiadtam magamból a segítségével, csak most... a motiválatlan a jó szó.
És ami a legbosszantóbb, hogy (ez gázul hangzik, meg arcoskodásnak, de akkor is így van) akármikor tudnék olyasmit írni, mint az alkonyat, vagy a szürke ötven árnyalata, vagy a gossip girl, de valahogy ahhoz meg nincs pofám, hogy csak az érdeklődés kedvéért ilyet írjak. Az iránt érdeklődjenek, amit én írok, ne én írjak olyat, ami után érdeklődnek. Pedig éppen a múltkor írtam ide asszem nagy büszkén, hogy mennyire nem hatott meg, hogy immár hivatalosan is visszautasította a könyvmoly a mezítlábat, de úgy látszik, még is érdekelt tudat alatt, és most a felszínre tört. Meg akármilyen hülyeség, de az ulpiusban még mindig reménykedek, mert ők berakták a kiválasztottak közé, meg azt mondták, hogy kell, csak még várjak, meg az adószámomat vagy mit is ki kellett váltani a szerződéshez, aztán semmi, hiába zaklatom őket, mindig azt mondják, hogy még várjak. És a múltkor, amikor mondtam, hogy átviszem más kiadóhoz, akkor meg azt mondták, hogy ne, mert igényt tartanak rá. De ha látnak benne pénzt meg féltik más kiadótól (a más kiadót meg ugye nem is érdekelte), akkor miért nem csinálnak vele valamit?
A Boniface-en gondolkodom, mert az talán megfelelne a mostani közízlésnek, hogy a gonosztevő, de mélyen belül érzőszívű férfi rossz útra viszi az ártatlan lánykát, de végül kiderül, hogy akármilyen romlott is, mindkettőjüknek így a legjobb. És bónuszként ez a rossz út történetesen a vámpírság, ami meg aztán most egy különleges szenzáció.
De lehet, hogy jobb is, hogy nem adják ki semmimet, mert mondjuk ha akkor kiadták volna az Aydent, amikor még kábé 4 éve elküldtem az ulpiusnak, akkor most égne a fejem, hogy jesszusom, mennyire szar. Mert majdnem minden évben átolvasom és átjavítom majdnem minden könyvemet. Hát mindegy. Ennyi ömlengés elég mára.