érettségis cuccok

Június 6-án lesz az emelt magyar szóbeli. Egy kicsit megrettentem (konkrétan depressziós állapotba kerültem), mert anya félrenézte, és azt hittük, hogy máj. 6-án lesz a szóbeli és az írásbeli is, mert olyan hülyén van egymás alá írva, és egy napon keresztül ebben a tudatban kellett élnem, de most megnéztem, és rájöttem, hogy nem, és annyira jó érzés volt! :D Mintha egy súlyt vettek volna le a mellkasomról. Ha az enyém lenne a világ összes pénze, és már túl lehetnék az érettségin jó eredménnyel, és fel is vettek volna, akkor én azt mind odaadnám, szörnyen hangzik, de így van. Ja, nem, mert ha már ilyen alkuhelyzetben lennék, akkor azt is hozzácsapnám, hogy adják már ki valamelyik könyvemet azért a sok pénzért valami hasonló promóval, mint a szürke ötven árnyalata. Egyébként a könyvmolyképző pályázata elutasította a Mezítlábat, de még így is ez az egyetlen hely, ahonnan egyáltalán írtak valamit. Rájöttem, hogy én mindig úgy gondoltam, hogy mire odajutok, hogy valamit dolgoznom kellene, akkor úgysem kell, mert addigra már úgyis elismert író leszek, és valahogy én ezt mindig biztosra vettem. És most amikor láttam, hogy nem kell nekik a könyvem, ennek értelmében össze kellett volna zuhannom, mert én folyamatosan azzal hitegettem magam, hogy a többi helyről csak úgy elfelejtettek válaszolni, meg mit tudom én, és gondoltam a tudatalattimmal, hogyha valahonnan egyszer mégis csak megírják, hogy nem kell, akkor majd összeomlom, de nem. Ezt az ímélt kábé egy hete vagy két hete láttam, és azóta most jutott először eszembe. Úgyhogy büszke vagyok magamra (már ha azért lehet az ember büszke magára, hogy lemond a kitűzött céljairól). De lehet, hogy sokkal jobban zavarna, ha nem az érettségire készülnék, hanem minden nap reggeltől estig írnék. Legalább erre jó az érettségi. Most pedig megoldok egy töri feladatsort. (És eltés magyaron most csütörtökön lesz a próbaérettségi. kezdek beszarni, azt hiszem.)