Hát, a tavaszi szünetem elég sokszínűen telt, mondhatnám úgyis, hogy minden negatívum és pozitívum is megtörtént, ami csak megtörténhetett. Ma is voltam Nógrádon, meg két nappal ezelőtt is, és én tökre el tudnám viselni, hogyha mondjuk közel laknának, és minden második nap látnám őket.
Egyébként éppen most tanultam meg egy tételt irodalomból, amit annyira nem lehet tanulásnak nevezni, mivel Ady a kedvencem, és nagyjából úgyis tudtam mindent, ami benne volt ebben a jegyzetben. Aztán nézegettem néhány eddigi emelt szintű feladatsort, és kezdtem kicsit kétségbeesni, mert például a tavalyiban a műveltségi rész egy az egyben Bertold Brecht köré volt szervezve, akiről én mellesleg nem túl sok mindent tudok. Meg volt benne olyan is, hogy egy idézet a Tartuffe-ből, amit körülbelül 2 hete olvastam, és egyszerűen képtelen voltam rájönni, hogy abban volt, pedig mostanában ezeknél a kötelezőknél még oda is figyelek minden kis hülyeségre. Szóval nagyot csalódtam magamban, és már megint úgy érzem, hogy minden tanulásom teljes mértékben felesleges. Na jó, azért nem, mert mondjuk egy ilyen feladatsorhoz lehet, hogy hozzá sem tudnék kezdeni, ha nem járnék előkészítőre. Meg vannak benne olyanok is, amik szerintem még középszintre is könnyűek, például amikor idéznek egy versből, és ki kell találni, hogy kitől van az idézet, de úgy, hogy meg van adva a kötet címe, amiben volt. És akkor oda van téve egy tök ismeretlen versrészlet, de a kötetcím mellette az, hogy Nincsen apám, se anyám. Hát én ezt még középszintre sem tenném be, mert már általános ötödikben megtanulja mindenki az egész verset, de mindegy, ezen nem háborgok, mert majd talán pont az ilyen apróságok fognak megmenteni engem szorult helyzetemben.
Az is hasonló megdöbbenéssel töltött el, hogy nekem 11-én lesz az előkészítőn próbaérettségim magyarból, majd rögtön utána, 12-én a suliban matekból, és mindezektől nem több, mint 10 nap választ el.
Ó, egyébként láttam A burkot. Igazán jó volt, habár nekem könyvben is meg történetileg is ezerszer jobban tetszett, mint az Alkonyat, de úgy látszik, hogy Stephenie Meyernek fétise a beteges szerelmi háromszög, és annak a beteges megoldása. Ezen kívül Saoirse Ronan (vagy mi) nagyon fantasztikus volt benne, meg úgy az egész tényleg rendben volt.
Most pedig viszont látásra.