A pattogatott kukorica-Psycho kombó valamennyire elmulasztotta a fejfájásomat, de közben elkezdtem nézni Az ajtót is, amit most olvasok könyvben. Én soha nem láttam még ennyire igényes és normális magyar filmet, nagyon meglepő élmény. De most csak addig fogom nézni, ahol éppen a könyvben tartok, mert biztosan ilyen hatalmas csavar lesz benne, mint a többi Szabó Magda könyvben, úgyhogy nem lövöm le a poént. Jaj, ez a film most új reményt ad nekem, hogy mi is tudunk jó filmet csinálni, csak nem értem, hogy ennek miért nincsen akkora közönsége, mint mondjuk a Sas Tamás remekműveknek, amiket nem lehet megnézni se, annyira borzalmasak, de azért a többség nagyon jól elszórakozik rajtuk.