Éppen a Szoba kilátássalt tekintem meg a Film és tárművészetei órámra, és azt jelentette be az ember, hogy ez egy kedves barátja, Miss Helen Laverstone villája, én pedig el voltam bambulva, és vissza kellett tekernem, mert azt hittem, azt mondja, hogy Miss Helena Eaglestone villája, ahogyan az egyik szereplőmet hívják a Boniface-ben. De tévedtem, pedig nagyon vicces és bosszantó lett volna.
Egyébként ma egész úton hazafelé azon gondolkodám, hogy a Boniface-t hogyan is kellene filmre vinni, mármint ha valaki ilyesmit ajánlana nekem, persze nem én csinálnám az egészet, de hogyan fognék hozzá. Az is eszembe ötlött, hogy milyen szuper HBO-s sorozatot lehetne belőle csinálni.
Nem tudom, hogy a kort jól határoztam-e meg, mert az elején, ha jól emlékszem, azt írtam, hogy 1699, mert olyan ruhákat akartam hogy beleképzeljenek, mint amilyet például a Botrányos viszonyok könyvben hordanak, vagy a Marie Antoinette-ben, vagy a Rajzoló szerződésében, és asszem, az ez az időszak, csakhogy én nem akartam, hogy olyan óriás fehér rizsporos paróka legyen a szereplőimen, hanem a saját hajukat akarom. Nem tudom, hogy ilyen korszak létezett-e, amikor ilyen ruhákat hordtak, de a saját hajukat, vagy legalább a saját hajszínüket, mint mondjuk a Hercegnőben. Szóval egyszerűen annyira az jár a fejemben, hogy ezt valakinek muszáj megfilmesítenie, méghozzá jól! De erre körülbelül nulla százalék az esély. Még persze nincsen kész, de nemrég olvastam vissza az egészet, és fogalmam sem volt, hogy ennyire jó.
A másik meg, hogy nem is merem senkinek odaadni elolvasásra, mármint olyannak, aki mondana róla egy nem-elfogult véleményt (ez alatt természetesen nem feltétlenül negatív véleményt értek, mert attól meg rohadtul elkeserednék), mert félek,hogy hülyének néznének, amiért lány vagyok, ráadásul nem is leszbikus, és mégis egy férfi érzéseit írtam le, és elég részletesen. Meg attól is rettegek, hogy valaki azt mondja, hogy az eddigi írásaim sokkal jobbak, ez meg csak olyan limonádé, mert vámpíros meg szerelmes, de ez egyáltalán nem így van. Ebben a könyvben van a legtöbb... belőlem, vagy nem, ez így hülyeség, de az összes gonosz belső gondolatom, a gonosz-énem, meg minden magabiztosság, ami lenni szeretnék, az Boniface, és nagyon fontos volt, hogy ezeket kiírjam magamból. És elég hihetetlen, hogy az egész egy álomból született, de tényleg igaz, és az volt életem legjobb hangulatú, legfilmesebb álma, pedig ugye rossz dolog történt benne. Nagyon bizonytalan vagyok az egésszel kapcsolatban, pedig ennyire jó megszólalásokat, belső monológokat, és ennyire fejlett karakterábrázolást és-kidolgozást semelyik könyvemben nem műveltem még, mint ebben. De félek, hogy ezt senki nem venné észre, hanem mindenki azt mondaná, hogy ez ilyen tucat. Olyan dolgok is vannak benne, amikre nem is emlékszem, hogy leírtam, és ez megint az, hogy kábé nemnormálisan beleélem magam, és magamon kívül írom, ami elég félelmetes, de annál jobb egy könyvem, minél inkább ilyen.
Úgy érzem valamiért, hogy ez a könyv tényleg arra születik, hogy nagyon sikeres legyen, de valaki másnak kellett volna megírnia, nem nekem, hanem valaki olyannak, aki már ismert, és el tudja adni. Na mindegy, legalább most már leírtam a gondolataimat ezzel kapcsolatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése