ballet mecanique

Megőrülök a francia dadaista rövidfilmektől! Mi a szar értelme van annak, hogy 8 percen keresztül (illetve 16, mert hálistennek 2 részes) azt nézem, ahogy egy öregasszony cipel fel valamit a lépcsőn, meg egy feketére festett száj összecsukódik aztán mosolyog? És ezek folyamatosan ismétlődnek egymás után. Azt hiszem, ez teljes mértékben meghaladja az én értelmemet, nem szégyenlem bevallani. De inkább haladja is meg, minthogy ilyen gondolataim legyenek, mint ezek a képkockák. A köztes időben pedig mindenféle gépeknek a mozgását mutatja be, vagy éppen nem is tudjuk összerakni, amit látunk. És ez még csak a ballet mecanique, és ezen kívül még van vagy öt ilyen, amit meg kell néznem.