Ismét megnéztem a heti kötelező pszichothriller adagomat, igaz, most nem vagyok annyira elégedett, mint a múlthetiekkel, mert akkor a One Hour Photo és a Mientras Dormites is csodálatos volt. Most A mostohaapát és a Gyilkos álmokat kellett megnézni, az első az nem volt gáz, de annyira nagyon átütő se, csak nagyon tetszett benne a főszereplő lány, de egyébként nekem kicsit túlságosan egyszerű volt a cselekmény, meg egyáltalán nem derült ki a végén sem, hogy miért volt ilyen megszállott szerencsétlen ember. A Gyilkos álmokat viszont elég durván végigszenvedtem, mert nagyon megrázó volt egy csomó helyen, de teljesen felesleges módon, a történetnek se füle, se farka, tehát ez a nagyon erőltetett csináljunk-izgi-filmet-dolog, de azta! Rober Downey Junior zseniális volt őrült-szerepben! Még ezt a borzasztó filmet is képes volt felhúzni, én eddig csak vígjátékokban meg akciófilmekben láttam. Nagyon jól játszotta. És kétszer egyébként annyira megijedtem, hogy hatalmasat ugrottam, egyszer akkor, amikor Vivian megfogta Claire lábát, egyszer meg akkor, amikor Claire (vagyis gondolom, hogy ő) kinyúlt a tükörből. Ezektől függetlenül borzalmas volt ez a film, de nagyon örülök, hogy láthattam ilyen szerepben is Robert Downey Juniort. Most pedig megnézek valami ötvenesévek-beli fekete-fehér filmet, hogy ezeket a megrázkódtatásokat kiheverjem.
Amúgy pedig nálam aludt Laura, és nagyon örültem, hogy találkozhattam vele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése