aurafigyelő

Ma elmaradt az angolom, mert Daniel beteg, úgyhogy Szebivel voltam autót takarítani. Most már ezt a mesterséget is kitanultam, mert eddig csak kívülről tudtam segíteni, most azonban megmutatta, hogy hogyan kell belül kitakarítani őket. Fogalmam sincs, hogy a hétvége hogyan fog alakulni, nem tudom, hogy melyik nap lesz megtartva Barnabás születésnapja, meg hogy hazajönnek-e apáék, és hogy mit fogunk csinálni Miklóson.
Olyan hogy lehet, hogy feladtam egy levelet már múlthét pénteken, és még mindig nem kapta meg az, akinek címeztem? Biztos, hogy jól címeztem, most akkor elveszett, vagy mi a szar van vele?
És az lehetséges-e, hogy én tegnap este láttam a tükörben a saját aurámat? Mert Nati egyszer mesélte, hogy az ő anyukája látja az embereknek az auráját, és én ezt nagyon érdekesnek találom. Úgy gondolom, ha már kiskoromban rengeteget láttam a halottakat meg ilyesmiket, akkor előfordulhat, hogy most meg látom az aurámat. Világoskék volt, úgy mozgott körülöttem, ahogy én is mozogtam, és csillámlott. Most akkor lehet hülyének nézni szabadon.
És valamit még akartam. Hm. Na mindegy is.