(Azt hiszem, ez volt a címe annak a nagyon szép Radnóti versnek, amit ma olvastam.)
Most pedig annak a perverziómnak fogok hódolni (hogy előveszek egy halott embert a szekrényemből, és szagolgatom), hogy elolvasom a régi nógrádi aranyköpéseket. Ugyanis nekünk pénteken lesz megtartva a március 15-i ünnepség, utána pedig hétfőn és kedden nem kell bemenni, és szerintem engem pénteken el fog valahonnan ragadni az apukám, és csak kedden este hoz haza, és ez alatt az idő alatt Nógrádon leszek (illetve nem végig, csak fogalmam sincs, meddig), és amikor erre rájöttem, akkor nagyon megörültem, azonban rögtön visszafojthatatlan hiányt kezdtem táplálni Luca és Noémi iránt, úgyhogy most muszáj elolvasnom, hogy miket mondtak valaha.
Köszönöm, hogy ezt megoszthattam, csak azt hivatott a bejegyzés tudatni, hogy egy újabb hétvége után is életben vagyok (habár néhány - furcsa és osztatlan sikertelenségnek örvendő - beszélgetés végett csak alig).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése