Mindez ma történt:
Ő: - Hú, de gusztusos.
Én: - Ez mi akar lenni, valami tészta?
T: - Azt már egyszer megette valaki, nem?
Mindenki: röhögés.
M: - Mindjárt pofon váglak, aztán az lesz a tiéd.
M: már az ötödik kockát töri le Luca szülinapi csokijából. - Hú, de finom ez a csoki!
Ő: - Na, Lucának volt egy csokija.
M: - Noémi, bevérzett a szemed, nem lehet, hogy...
N: - DE MINDEN RENDBEN VAN!
L: kapott anyától egy bokaláncot a szülinapjára.
N: - Ki találta fel a bokaláncot?
L: - Andi meg én.
N: Tibor felé akarja dobni a labdát.
T: összehúzza magát.
N: - Ne féljél már, apa, így ne zárkózzál össze.
A: - Meleg van, izével fűtesz?
Én: - Szarral.
T: - Azzal is fűtöttem! Pelenkát mindig beledobáltam.
Ő: - És nem volt büdös?
T: - Hát, én nem tudom, arra ment a kéményen, ki, a szomszédok felé.
N: - Hadd fésüljem meg a szemöldököd! Ó, látszik, hogy soha nem fésülöd.
L: benéz Tibor pólójába. - Ott van apa cicije. Apa! mutasd meg! Húzd fel a pólódat, hadd lássák meg a nők!
T: - Azok nem kíváncsiak rá.
T: - Na, Noémi! Majdnem pofára estem!
(a majdnem miért néz ki ilyen furcsán leírva? most ötször elolvastam, hogy jól írtam-e le, de nem találok benne semmit, hát ez nagyon érdekes.)
Aztán Noémi a nadrágjába és a pólójába rejtett mindent, amit elszedett tőlünk, kiszórta a másik szobában, aztán visszajött.
N: - Visszatért üres hassal a turbólopó.
Ezen a turbólopón majdnem beszartam a röhögéstől.
N: felrúg egy széket.
T: - NOÉMI!
N: - Ideges most a turbólopó.
T: - Akkor szedjél hangyát.
Köszönöm a figyelmet, most azonban olyan szarul vagyok, hogy semmi mást nem vagyok hajlandó leírni, és holnap nem is megyek az iskola épületének közelébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése