Éjszaka nem álmodtam semmit, azonban még csütörtökön nagyon furcsát álmodtam. Méghozzá azt, hogy késő este volt, nagyon sötét, és tél volt és nagy hó (és ez meg egy szar rémtörténetnek a rosszul megfogalmazott bevezetője), és anya meg Tamás el akartak menni sétálni, én pedig mondtam nekik, hogy ne tegyenek ilyesmit, mert be fognak hozzánk törni. De mégis elmentek, én meg kimentem bezárni mögöttük a kaput, aztán visszamentem a házba, és a bejárati ajtót is bezártam, levettem a papucsomat, amit felhúztam, hogy kimenjek utánuk, felakasztottam a kulcsot a szekrényajtóra (de tényleg minden így megvolt, mintha igaz lenne, nem voltak benne ilyen átugrások, mint az álmokban, hogy egyik pillanatban itt vagyok, a következőben meg ott, és közben nem történt semmi). Aztán ahogy beljebb mentem, a hálószoba, a fürdőszoba és a spejz közötti beugróban láttam, hogy áll valaki. És tudtam, hogy az a betörő, különben valakire nagyon hasonlított, csak fogalmam sincs, kire, szerintem Pálffy Istvánra, igen, arra, mert az szakkört vezet az iskolánkban, és mindig bejárkál, és asszem csütörtökön is éppen ott volt. Na szóval ott állt a betörő, én meg nem akartam, hogy bántson, és úgy gondoltam, hogy jobb, ha én támadom meg őt, és elkezdtem rohanni felé, nekiugrottam, és teljes erőmből vertem két ököllel, aztán megjelent Marcsi (na ez már álomszerűbb volt, mert csak úgy ott termett), és addigra már összeesett a betörő, és megfogtuk Marcsival és kidobtuk az ablakon. De nem a kertbe esett az ablak alá, hanem rögtön ki az utcára, úgyhogy kimentünk Marcsival, és megnéztük, hogy meghalt-e. És akkor a betörő egy összetört narancsleves üveg volt, mert ott voltak a hóban az üvegszilánkok, meg így szétfolyva narancslé, mindenhol narancssárga volt a hó. (ISTENEM, TEGNAP IS EGÉSZ ESTE CSUKLOTTAM, MOST MEG CSUKLOK, MIÓTA FELKELTEM!) Szóval én már akkor tudtam, hogy álmodok, de nem jutott eszembe, hogy felkeltsem magam, hanem inkább leguggoltam a hóba, felvettem az üvegszilánkokat, éreztem, hogy ragacsosak a narancslétől, és mindegyiket még jobban széttörtem kicsi darabokra, mert tudtam, hogy álmodok, és tudtam, hogy az álmomban most az jött volna, hogy az üvegszilánkok összeállnak, és megint ott lesz a betörő. Aztán az egyik szilánk megvágta az ujjam, és annyira fájt, hogy felébredtem rá, és szerintem tényleg belenyomtam valami környező tényezőbe az ujjam álmomban, mert amikor felébredtem, fájt.
Egyébként mostanában megint nagyon sokat álmodom, és amikor rájövök, hogy álom, tök jól fel tudom ébreszteni magam, és ez nagyon nagyon vicces. Aztán szokott olyan is lenni, hogy visszaalszom, és ugyanott folytatódik, ahol abbamaradt. Ííííímádom az álmodás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése