Az imént vettem észre, hogy több mint egy hét alatt 3 bejegyzést sikerült szülnöm, úgyhogy más dolgokat is le fogok írni és gyakrabban, mert én úúútálom azokat a blogokat, amik kábé háromhetente frissülnek, és nem vagyok hajlandó a sajátomat is ilyenné tenni.
Szóval mostanában írtam 3 olyan fantasztikus verset, mint annak a rendje, azt hiszem, a múltkor közöltem is, hogy kettőt, de azóta még egyet, és egyre jobbak, mi van velem? Csak nem költő lesz belőlem, vagy valami? Mondjuk azért ahhoz elég szar vagyok, mert úgy szívesen olvasnám a saját verseimet, ha kívülálló lennék, de most Csokonait vesszük, és ha elolvasom bármelyik versét, akkor roppant balfasznak érzem magam úgy egyáltalán az íráshoz és a művészethez, de különösen a verseléshez. Ugyanez van, ha Adyt olvasok, Aranyt, Petőfit, Villont, Varrót, Karafitáthot, Weörest és még rengeteg sok írót, csak most a költőket akartam kiemelni, meg amúgy is olyan jó haverjaim, hogy csak a vezetéknevüket kell említenem.
A Boniface-et kéne írnom, de most úgy megtorpantam benne, mint mindig minden írásomban, amikor valami nagy esemény fog megtörténni, vagy olyasmi, amit megerőltető és nehéz leírni. Például egyáltalán nincs kedvem nekiállni megírni megint egy báljelenetet, de tudom, hogyha elkezdem, miközben írom, már nagyon imádni fogom, és visszaolvasni is fantasztikus lesz. Úgy kedvelem a szereplőket, és annyira kedvelem mindegyiküknek a nevét! :) Főleg Boniface-et kezdtem most el nagyon szeretni, mert eleinte egy olyan rideg vámpírnak akartam tipikus fensőbbséges természettel, és az elején még olyan is, de most lassan változik, mindig másmilyen, a leírásaiban és a hozzáfűzött gondolataiban van humor és cinizmus, de általában önkritika is, és azért bírom olyan nagyon, mert ugyanolyan jó leírni az érzéseit és a gondolatait, mint Ryanét, de mégis teljesen különböznek egymástól. Ryan a két évvel ezelőtti önmagam volt egy fiútestbe bújtatva, a saját gondolataimat és érzéseimet közöltem általa, Boniface pedig nem a mostani önmagam, csak férfiben, hanem talán az öt évvel későbbi önmagam. És lehet, hogy azért változik mindig és azért lesz más és más személyiség és egyéniség, mert most vagyok eddig a legtanácstalanabb azt illetően, hogy majd mit is kezdjek magammal.
(ehhez az alapgondolatot anya adta, csak most eltűnődtem rajta és kifejtettem) Szóval igazán jó elmélyedni abban, ahogy Boniface megformál engem, és ahogy én megformálom őt, és ha azt vesszük, hogy ennyi a lényeg, akkor meg nagyon jól esik egy egyáltalán nem odaillő történetet körékanyarítani, ami egy vámpíros maszkot visel.
Na jó, befejeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése