Ó, immáron nyolcadik napja, hogy nem írtam, mert ennyi ideig nem is kerültem gép közelébe. Ez idő alatt megnéztük Szebivel a Másnaposok 2-t, aztán egy népesebb társasággal a Papot, és mind a kettő annyira jó volt! Főleg a Pap. A Másnaposok 2 nem olyan átütő, mint az első rész, de azért vicces. Nekem nagyon hiányzott belőle a tigris, amit gondolom most ez a majom akar helyettesíteni, azon kívül pedig meglepődtem, mert az első részben utáltam miszter csáut, de most a haverjuk volt, és nagyon jófej. Szerintem egyébként azért volt egy kicsit rosszabb, mert sokkal kevesebb poén volt benne, már nem volt annyira újdonság, meg most nem dágot hagyták el, és sztyú dala sem volt benne annyira jó. Na mindegy, azért még meg fogom nézni egy párszor.
A Pap viszont még annál is sokkal jobb volt, mint amilyenre számítottam, csak nagyon rövidnek tűnt, mert talán csak másfél óráig tartott, de nem baj, mert gondolom (az erősen függővég miatt) úgyis lesz még ötszázmillió része - szerencsére. Mind a két főszereplő lány nagyon tetszett, mert jól játszottak és szépek voltak, és a vöröshajúra úgy gondoltam, hogy talán majd még ihlető is lehet, de aztán megnéztem imdb-n, és olyan majomfeje volt, hogy egy pillanatra meg ijedtem, hogy ez valójában az, aki a Rémségek cirkuszában volt, de aztán nem. A másik pedig Szebi Need for Speed játékaiban szokott szerepelni a videóban és hawaii. A főszereplő pedig Paul Bettany volt, akit imádok.
Hétfőn jártam Lauránál is, és akár ott is alhattam volna, csak előző nap, amikor megnéztem az íméleket, még nulla darab volt, és amikor Lauránál is megnéztem, akkor meg már 6. Na nem baj, mert jövőhét pénteken úgyis ottalszom, amikor megyünk a Múzeumok Éjszakájára, és arra a lámpás bolyongásra is el fogunk zarándokolni, akkor is, ha nyolc órát kell sorbaállni.
Ma megint észrevétlenül 60 percen keresztül szövegeltem angolul minden hülyeségről, ami eszembe jutott, aztán pedig rémisztő módon majdnem megfulladtam, ígyhát kaptam egy kis vizet, hogy ugyan nehogy meghaljak már a Boráros téri bérház második emeletén. Legközelebb a tanáromnak holidaye lesz, szóval jövőhéten nem kell mennem, viszont megkaptam addig is a unit 4-t, hogyha nem lenne más dolgom az elkövetkezendő két hétben, de ha lenne, akkor is.
Írnom kéne. Amikor jön a nyár, olyan ez az írásra való kedvem, mintha meglátnék valami finomat, és beindulna a nyálelválasztásom. Milyen szép hasonlat. Tegnap este 22 óra valamikor elküldtem az ulpiusnak a Mezítláb első harmincvalahányezer karakterét, mert a következő fejezettel együtt már negyvennégyezer lett volna. Tehát sikeresen az utolsó pillanatban jutott eszembe, ráadásul arról, hogy anya megkérdezte, megyek-e majd angolra. Tök normális az agyműködésem, nem?
Úristen, de nekem a jövő hónapban lesz még egy unokahúgom, egy Veronika Abigél! Úristen, én már összeesek izgalmamban!!!
Különben ma a piros magassarkúmban mentem, zöld ruhában (aminek egy barna zsineg a megkötője), piros napszemüveggel (amit megtaláltam), piros kéz-és lábujjkörmökkel, egy pánt nálküli barna-piros-zöld (-kék-sárga-lila) csíkos borítéktáskával meg a zöld angolos mappámmal, ami már majdnem teljesen széthullott, és körülbelül 2 cm tartja belőle azt a 20 kiló papírt (na jó, kábé 200 oldal), szóval nagyon jól néztem ki, de ez a hülye cipő is, másodszor van rajtam, és mind a kétszer úgy feltörte a lábamat, hogy csak na.
És ma furcsa dolog történt: reggel fél tíztől nem ettem semmit negyed hétig, és nem voltam éhes, csak most hazaértünk anyával és ettünk. Nahát, nahát, velem soha nem szokott előfordulni, hogy nem vagyok éhes, most viszont hatalmas késztetést érzek arra, hogy mozogjak, szóval nem sokára neki is állok táncolni, csak várok egy kicsit, mert nem szeretnék mindent kihányni, amit megettem.
Ezzel a kedves gondolattal búcsúzom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése