2011. június 5., vasárnap

i wonder if you know how they live in tokyo

Valamifajta fogyatékosságom lehet, hogy mostanában nem tudok kábé öt sornál hosszabb bejegyzéseket írni, de ez van. Most éppen megint nem vagyok képes semelyik művemhez hozzáírni, rosszul érint, hogy még egy teljes hétig iskolába kell járnom, és nem akarok holnap írni franciából az ötösért. Úgy fáj a fejem, mint a rohadás, és fogalmam sincs, hogy mitől, de most már MINDEN EGYES ROHADT NAP. Estére annyira fáj, hogy beszarok. Holnap végre látom az én legeslegLaurámabbat. Ó, de idegesít a hülye fülem! Valamiért mióta megfürödtem (nem hiszem, hogy van benne víz, mert az teljesen más érzés) így... visszhangzik a fülem, és mindezt úgy vettem észre, hogy roppant gusztusosan megvakartam belül, és amikor kihúztam az ujjam, akkor olyan volt, mint amikor így berezonál a műanyag vagy az üveg, ilyen hülye hangot ad és rezeg. És ahányszor csak összekoccintom a fogaimat ellenőrzés céljából, akkor is. Meg amikor iszok, és hozzáér az üveg.
Amúgy ma voltam Nógrádon, nagyon vicces volt, íjaztam és mindig eltaláltam a táblát, meg csúzliztam is, de azzal sosem találtam el az üvegeket, úgyhogy úgy tűnik, fiú nem lehetek, csak ősmagyar.
Azon tűnődtem, hogy én mostanában lényegesen kevesebbet vagyok Szebivel, mint annak ezelőtt, mert most már sulin kívül nem is vagyunk együtt délutánonként, meg hétvégén is van olyan, hogy egyáltalán nem találkozunk, mert ő dolgozik, vagy nekem van valami más elfoglaltságom, meg vasárnaponként nem marad itt estig, hanem ő reggel (jó, délután kettőkor, de miután délben kelek fel, ez reggelnek számít) elmegy dolgozni, mi meg általában megyünk Nógrádra. Hm. Ez igazán érdekes.
Lelle, ha elküldted az írásaimról a véleményedet, akkor abban az esetben nem kaptam meg. :)
Estét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése