back to life

Csütörtökön bevonszoltam a kis testemet a fővárosba, aztán Szebinél aludtam, pénteken pedig elmentem a Laurácskához, és kettőig jártuk a múzeumokat, és nagyon jó volt. Csak azért nem folytattuk tovább eme tevékenységünket, mert minden bezárt, ami érdekelt volna minket, aztán meg a rettenetes hidegtől a maradék kitartásunk is lelohadt, hogy esetleg találjunk még valami jót. A kegyeleti múzeum lesz az új lakhelyem, és a raccsoló temetőlakó asszony a lakótársam, és koporsóban fogok aludni és fogdosom a boncasztalt, ahol bemélyedt az emberektől, és közben az asszony hátborzongató és undorító dolgokat mond majd. Vagy pedig beleköltözök a Ferihegyen látott régi mentőhelikopterbe, és ott tengetem majd napjaimat. Most pedig az anyukámmal fogom megnézni a moziban a Szerelem kölcsönbe című filmet, mert az gondolom az én barátomat sem érdekli, és anyáét sem. De miért vagyok ilyen rohadt fáradt, hogy mindjárt leragad a szemem?