Folyamatosan Avril Lavigne-t hallgatok, de nem azt a szörnyű What the hellt vagy akármelyik másik újfajta borzadályát, hanem a régiek közül a My happy endinget, az újak közül pedig egyes egyedül a Smile-t, és a klipjét bámulom hozzá, ami tök hülyeség, mert egyáltalán nem is arról szól, amiről a szám, és nem is illik hozzá. Úgy látszik, újraélem 12 éves koromat. Megint észrevehető, hogy Laurával egyszerre történik meg velünk mindenféle... evolúció, mert ő ugye azt állítja, hogy sosem viselkedett úgy, mint ahogyan 13 évesen kellett volna, mostanában azonban előfordul vele, én pedig mindig is a koromnak megfelelően próbálok viselkedni, még akkor is, ha nehezemre esik, de most megint visszaeshetett az agyi szintem. Ezenkívül asszem olvastam valahol, hogy Laura írta, hogy az angry birdsdzel (?) játszik, én pedig azzal már akkor is elkezdtem volna őrült módon függő lenni, amikor Szebi megvette az ikszpériát, de az akadt, meg különben is szar volt az egész telefon, úgyhogy el is adta, de most van egy samsung galaxy nem tudom mije, és az elmúlt két napban nem voltam képes elszakadni az angry birds szízönsztől.
ÚRISTEN. Úristen. Elborult a rezgőbotom (nem, nem vibrátor, amire eddig mindenki következtetett, akinek csak beszéltem róla), hatalmas csattanással ért földet, és szinte mindent megmozgatott a szekrényem mögött, szóval rettenetesen ijesztő hangja volt, szóval most be is szartam egy kicsit. Nagyon. Csak az a probléma velem, hogy ilyenkor mindig elkezdek tűnődni, hogy vajon eddig miért nem dőlt ki, és most miért igen. Csak nem feldöntötte valaki?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése