Életben nem vagyok ilyen menő, mint a képemen, és repper sem vagyok, mint ahogyan kurva sem, és nem szoktam telefonnal fényképezni magam a tükörben. Ennek ellenére ííímádom ez a kép.
És Laurának pedig azt üzenem, hogy (mert nem írhatok kommentárt a gépem határozata szerint): mindig minden körülmények között (jó hatással vagy a bioritmusomra :D) inkább vallj színt, mint szenvedj. Mert az nagyon rossz. És mindenki (legalábbis ahogy így a bejegyzéseidet olvastam, Kriszta, Barnus és én) azon fáradozik, hogy jobb kedved legyen, úgyhogy tessék! Legyél jókedvű! Bizonyára nagyon könnyű mondani.
Nem is írtam az előbb, hogy Szebi odaadta a laptopját, de az internetet eltváolítottuk, viszont így fogok tudni írni! És már megint valami egészen újat fogok írni, amit Toscana alatt be is akarok fejezni, szóval egész álló éjjel írnom kell minden éjjel, és fogalmazni nem tudok.
Most meghallgatom Katy B-től a Loudert, aztán az Empire of the suntól a Walking on a dreamet, mert Laura ájpodja segítségével felfedeztem, hogy én ezt régen mennyire szerettem, és aztán tényleg csinálok valamit. (de miért megy el mindentől a kedvem, amikor érzem, hogy megizzadt a hónaljam?) Ezzel a szép gondolattal búcsúzom.