Úgy készülök a holnapi nyelvvizsgámra, hogy a Ghost Storiest olvasom. A többi lehetőséget már kimerítettem. Ma voltam Rékánál, és nagyon jól éreztük magunkat, csak kár, hogy haza kellett jönnöm, mert tanulni akartam. Habár erre a beszédre nem igazán tudok. Ha most valamit bemagolnék, akkor az úgysem jutna eszembe ott, szóval improvizálni fogok (főleg, hogy semmit sem tudok előre).
Igazán tetszik magamon ez a klórszag. Rékáéknak van egy medencéjük a teraszon, ami éppen akkora, hogy ketten kényelmesen el tudunk benne nyújtózkodni, és a nyakunkig ér, ha beleülünk. Nagyon jó, és 30 fokos volt pont, úgyhogy most is igazán szívesen üldögélnék benne. Ííííímádom a klórszag!
telefon: csörög.
Én: felébredek. - ... Szia.
R: - Ó, picim! Ne haragudj. Felébresztettelek?
- Igen, de nem baj.
(egyébként tegnap kettőig voltam fent, és fogalmam sincs, hogy mikor keltem volna ma fel, mert már háromnegyed tizenegy volt, mikor Réka hívott)
- Bocsánat. Na csak azt akartam kérdezni, hogy nem érsz ma rám?
- ... (miért tartok tíz perces szüneteket, amikor álmos vagyok) De, csak az a baj, hogy holnap vizsgázok angolból.
- És az mit jelent?
- Hát... szerintem tanulnom kéne.
- Jó, hát akkor majd gondold végig, aztán hívj vissza.
-... Ühüm. Szia.
- Na csőőő.
15 perc múlva.
- Picim?
- Figyelj, picim, neked az úgy jó, hogy én most mindjárt átmegyek, de ilyen három körül hazajövök? (fél ötkor jöttem haza, és eddig másfél órát tanultam)
- Aha, jó. Ez gyors volt.
- Tudod, hogy mindig hamar magamhoz térek.
- Igen, tudom, csak letörlöd a nyálat az arcodról, és már kész is vagy.
- ... Egyébként tényleg ennyit csináltam, amióta beszéltünk.
- HAHAHA!
- Oké, akkor összekapom magam, és megyek.
- Jó, és hozzál fürdőruhát, mert van egy kacsúsztatónk, amiben százhúsz fokos a víz.
- Rendibendi, Oli.
(belelépek a medencébe)
- Vigyázz, meg ne égessen.
(visszarántom a lában, mert hirtelen olyan volt, mintha annyira meleg lenne, hogy hidegnek tűnik) - Ez nem is meleg. Annyira. Jaj, hirtelen azt hittem, hogy olyan forró, hogy hidegnek tűnik.
- És nem?
- Nem. (megnézem a hőmérőt) Csak 30 fokos.
- 31.
- 31.
- De hogyhogy? Tegnap este, amikor belejöttem, 39 volt, és így égetett a teteje. 31. Why?
- De most fúj a szél is.
- És?! Kifújja belőle a meleget?
- Milyen orbitális bőrkeményedés van a lábamon.
- Nekem is van.
- Nekem jobb.
- És mi a fasz köze van hozzá?
- Az, hogy ő okos.
- Van róla fénykép?
- Persze, van vagy többszáz darab. Nincs. Mér' lenne?
- Süssünk, süssünk valamit, azt is megmondom, hogy mit. Grillkolbászt és sültkrumplit.
- Jó, kicsim, vegyél ki onnan nekem egy kést.
- Kicsim?
- Vagyis picim.
- Ez hogy jött? A Tomit kicsimnek szoktad szólítani?
- Nem. Nyuszinak.
- És akkor?
- Csak úgy kicsúszott.
- Én ezt nem értem. Nem is vagyok szép... az arcom sem szép, nem is jó a hajam. És mégis mindenki meg akar dugni.
- Segítesz nekem, picim?
- Hát hogyne. Mit csináljak?
- Emeld fel a tetejét, és állj odébb. Aztán majd tedd vissza rá. (leveszem és odébbállok, ő meg beleborít egy fél kiló sültkrumplit, na jó, sokkal kevesebbet) GYORSAN!
- Mit sütsz, kis szűcs?
(egyszerre) - Tán sóshúst sütsz, kis szűcs?
- Ezt majd elmondom neked a fogszabályzómmal is.
- Vécére kell mennem.
- ITT NEM SZARHATSZ.
- Mi ez a glamúr?
- Hát vettem, de egy kalap szart nem ér.
- És miért kétszáz forint van ráragasztva, amikor ez háromkilencvenöt?
- Mert ilyen árustól vettem.
- És?
- És átárazta. Gondolom.
- Nekem tetszik, hogy ilyen hófehér vagy. Szerintem az a szép, hogyha valaki hófehér, mint te, vagy barna, mint én. A többi színű ember... azok nem jók.
- Én most nem is félek a nyelvvizsga miatt.
- Nem? Pedig én összevissza fosnám magam.
- Kérsz jégkrémet?
- Igen.
- Vaníliásat vagy csokisat?
- Vaníliásat. ... Ja ez ilyen pálcikás?
- Igen. Akkor már nem is kell?
- DE.
(háromszor is lefröcskölöm a medencében)
- Na!
- Engem ne! Nekem kontaktlencsém van!
- Akkor az ne kekeckedjen!
- Jó, óvónéni.
- Tudod, mit szeretek, picim? Hogy hiába is nem találkozunk hetekig, utána mégis ugyanolyan, mintha... ott folytatjuk, mintha mi sem történt volna.
- Mi a szar ez a hang?
- Köszönöm, hogy értékeled a vallomásomat.
Ííímádom a Réka.
Köszönjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése