Nappali fénynél képtelen vagyok Boniface-t írni. Úgy látszik, magam is vámpírrá lényegülök az írásakor. Habár Boniface-t egyáltalán nem szokta zavarni a fény, de ez most jól hangzott.
Szeretnék hallani már valamit a barátom felől, mert ma még nem beszéltem vele, és tegnap olyan kis szomorú volt. (FÚJ, MILYEN EGY SZAR NAP A TEGNAPI!)
Az apukám pedig egy óra múlva érkezik, és elvisz az általa HubaBubának keresztelt fogorvoshoz, aki is közli, hogy mikortól is lesz fogszabályzóm. Elég furcsa lesz, hogy majd pöszén beszélek, és senki nem fogja látni, hogy a fogszabályzótól, mert belül lesz. Éppen akkor találta ki apa eme fantasztikus ötletet, hogy legyen láthatatlan fogszabályzóm, amikor már hozzászoktattam magam a gondolathoz, hogy valahányszor kinyitom a szám és belenézek a tükörbe, egy bonyolult villamossínrendszert fogok ott találni. Vagy vonatsín. Ahogy tetszik.
Ez meg egy roppant értelmes bejegyzés lett, és valamiért annyi címke illik rá, hogy a címkék sora hosszabb lesz, mint maga a bejegyzés, de engem ez egyáltalán nem fog zavarni. Holnap lesz az utolsó angolórám (remélhetőleg, mert ha nem megyek át a vizsgán, akkor gondolom novemberig, a következő vizsgáig fogok járni, vagy októberig, nem tudom, mikor lesz az), és rá egy hétre megyek szóbelizni, aztán arra két napra írásbelizni. Hm. Fúj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése