(Igazán bajban vagyok, mert mostanában mindig csak Florence and the Machine-t hallgatok, és nekem is folyamatosan azok a sorok járnak az eszemben, amiket anno Laura is bejegyzés-címnek használt, és nem lennék túl stílusos, hogyha én is ugyanazokat használnám, így aztán kénytelen vagyok olyan sorokat kiválasztani a dalszövegekből, amik nem is járnak a fejemben - annyira. Egyébként fogalmam sincs, miért vagyok képtelen dalszöveg-részleteken kívül mást is címként felhasználni. Mindig is gondjaim voltak mindenféle címadásokkal.)
Szóval: ma hosszú kihagyás után (mert a zumbatanár már nem tart órákat keddenként, hanem most új tanár van, és ő hétfőnként tartja) ismét megyek zumbázni az anutámmal! :D Úgyhogy remélem, jó lesz, majd ez a mai nap irgalmatlanul szörnyedelmesen fostos volt, ugyanis:
- 5.40-kor keltem, hogy egyszer időben beérjek nulladikra
- megbüntettek a buszon 12.000-re (mindig van bérletem, és most is 10-én járt le, de ugye hétvégén Pestnek a közelében sem jártam, így nem is vettem bérletet, és reggel soha nincsen ellenőr, és az érvényes bérletemet sohasem ellenőrzik, de ma persze igen)
- a nulladik elmaradt
- miközben sörözgető osztálytársaimmal a liget felé sétáltunk, mérgemben oknélkül ráordítottam Gergőre, aki csak azért nem köszönt, mert éppen a köhögéstől feltörő slejmet próbálta visszanyelni, amint később megtudhattam
- az iskola egy jó nagy szopás volt, mert hétfőn a 6 órából csak kettőn vagyunk együtt Szebivel és hiányzott, és ma Nati sem volt ott, szóval a fennmaradó 4 órában magamat kellett szórakoztatnom azzal, hogy megismerem az új osztálytársaimat
- iskola után megint csak nem volt időnk együtt lenni Szebivel, mert különböző jogsis papírok után járkáltunk
- ennek következtében utána össze is vesztünk
- egyikünk sem volt hajlandó kibékülést kezdeményezni
- a bőgéstől, a melegtől, az éhségtől és ismeretlen tényezőktől olyan fejfájás tört rám, amitől majdnem elhánytam magam
(és innentől jó, mert kibékültünk, aztán hazajöttem, ettem, ittam, bevettem egy fájdalomcsillapítót, és hamarosan minden feszültséget levezethetek tánccal, feltéve, ha az új tanár nem valami idegbeteg, aki minden mozdulatunkat kijavítja, de nem vagyok negatív)
Ó, és a mai nap rekordokat döntöget: 36 fila táska.
(- Ú, nézzétek, a Krisztiánnak fila-táskája van!
- Tényleg.
- Ma reggel 26-ot számoltam a Keleti előtt.
- Neeee!
- De.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése