Jó napot, jó napot. A mai nap folyamán kiderült, hogy az emberismeret és a szociális ismeretek tanárunk is pszichológus, és mindkettő azt hiszi, hogy az ő tantárgya a legfontosabb, noha mindkettőből csak heti egy van, azonban még tizenkettedikben is lesznek. Emberismereten egész végig a Robinson Crusoe-t elemeztük, meg azt, hogy a kisbabák miből mennyit fognak fel, szociális ismereteken pedig annyi volt, hogy fel kellett írnunk egy papírra, hogy miről szeretnénk tanulni, majd pedig a tanárnő föl-alá járkált, úgy tett, mintha ő lenne a kemény, aztán fogta magát, és elment.
Azért írok ilyen különösen érdekfeszítő dologról, mert másról jelen pillanatban egyáltalán nem tudok, hacsak arról nem (fogalmam sincs, hogy ezt közöltem-e már a blogban), hogy az új zumbatanárnőnk nagyon nagyon tetszik, és igazán fantasztikus és őrült, és igazán jó zenékre táncoltunk igazán sokkal élvezetesebben, mint eddig. És eddig zumbán mindig háromszor is az órára néztem (nem azért, mert olyan szar, hanem mert olyan fárasztó), mire vége volt, most meg egyszer pillantottam csak rá, és akkor is megdöbbenve konstatáltam, hogy mindjárt vége.
Amióta visszakerültünk a suliba, és Natit folyamatosan faggatom a mekiben való dolgozása felől, év végére oda fogunk jutni, hogy megírhatom a Mekdonálc titok című könyvet. Ez meg egy nyelvtanilag nagyon helyes és értelmezhető mondat volt.
A hétvégét megint félig itthon, félig pedig Szigetszentmiklóson töltöm, és csendben reménykedem, hogy flemegyünk majd Nógrádra.
Ó, de, mégis van mesélnivalóm! Tegnap elhoztuk a nyelvvizsgabizonyítványomat, azonban biztos vagyok benne, hogy képtelen volnék újra letenni, ugyanis már azt sem értem, ahogyan azon a lapon kielemzik a tudásomat. :D Most aztán jó lenne, ha hamarosan kiderülne, hogy mikor mehetek a Cambridge-es felsőfokú előkészítőre, mert akkor nem kéne azon izgulnom, hogy le tudom-e egyáltalán tenni angolból az előrehozott érettségit, mert akkor az az előkészítő év végéig biztosan nagyon jól felhozna.
A francia beszédemmel még mindig gondjaim vannak, noha a feladatokat maradéktalanul meg tudom csinálni, azért a társalgásom hagy némi kívánnivalót maga után. Az előző mondatot mintha csak a Boniface-ből szalasztottam volna, amit hamarost fel kell ráznom valami botrányos eseménnyel.
Ő.
Semmi több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése