Az jutott eszembe, hogy mostanában, mivel nem írok olyan látványosan és nem ontok ki magamból havi rendszerességgel egy könyvet, senki nem szokta megkérdezni (na jó, valakik néha, de az igen elenyésző), hogy hogy állnak a könyveim, és hogy mikor lesznek kiadva. És ez engem rettenetesen zavar, nem mintha tudnék nekik bármi újat is mondani, de azért jó lenne, ha még mindig írónő-számba vennének, mert lehet, hogy kevesebbet írok, de szerintem ennek ellenére sokkal jobb vagyok, mint mondjuk tavaly.
Na mindegy, azért ha valakit érdekel, akkor most a Boniface-es könyvemen dolgozom, szóval, Lelle, nem tudom neked elküldeni, mert az a vámpírférfis és most kezdtem el írni kábé 2 hete. (: De nekem nagyon-nagyon tetszik és annyira jó nevű szereplőim vannak! Szerintem a Boniface Hallowell egy kifogástalanul gyönyörű név, és így hívják a főszereplőmet, de ez az első olyan könyvem, ami hasonlít a Mezítlábra, mert ez is filmként pereg a szemem előtt, mint anno az, és olyan szinten élő színészek vagy személyek alakítják a szemeim előtt az egész történetet, hogy az nem lehet igaz. Olyan, mintha nem is én írnám és alakítanám a történetet, hanem maguk a szereplők adnék a kezembe és az agyamba, hogy mit írjak le, mert ők eljátszák a jelenetet, és nekem már csak le kell írnom. Nagyon furcsa és fantasztikus érzés, de miért van az, hogyha már az összes szereplő megvan a fejemben, hogy ki játszaná, ha film lenne, miért mindig csak a főszereplő hiányzik? Illetve egyáltalán nem hiányzik, mert mindig én magam vagyok a főszereplő, kivéve ha valakiről mintázom, de egyébként úgy szokott kinézni a fejemben, mint én, akár férfi, akár nő, csak úgy a szerep szerint változik egy kicsit, de egyébként az alaparcvonások maradnak, persze ha nem nő, akkor férfiasak az arcvonásaim, és ez nagyon ijesztő, mert néha annyira élethűen bevillan, hogy nem is akarom elhinni.
Ennyit erről.
Más:
Ő: kinyitja az angol munkafüzetet a megadott oldalon. - Jaj, itt van Mickey Mouse. De szimpatikus!
Ezt nem tudom, ki mondta: - Elvírusított minket.
Angoltanár: - Sebastian?
Ő: - Igen?
A: - Igen. Let's continue.
Ő: - Jó. Mit is mondott?
A: - Jó, Regina?
Én: - When are they going to get married?
A: valamit magyaráz valaki másnak. - Bocsánat, Regina, mi volt?
Én: - When are they going to get married?
A: megint, majd: - Ne haragudj, megint nem hallottam, mert itt beszélnek...
Én: - WHEN ARE THEY GOING TO GET MARRIED?!
Ő: felhúzza a fejére a sárga-barna pulóverét, és a kapucni furcsa ívben meghajlik.
Nati: - Úgy nézel ki, mint egy banán. Mint egy rohadt banán.
A: - Let's have a pizza. Sebastian, mi az?
Ő: - Micsoda? A pizza? Hát... pizza, az egy étel, tanár úr, kell hozzá tészta...
A: - Igen?
Ő: - Igen. Miért, nem tudta? Van rajta paradicsomszósz is.
A: - És ha majd egy angol ember meg fog kérdezni téged, hogy... őő... akkor neki is ezt fogod mondani?
Ő: - Persze, hát neki is szívesen elmagyarázom, hogy mi az a pizza.
Számozós feladatot csinálunk, amit teljesen értelmetlen.
Nati: - AZ ELSŐ AZ UTOLSÓ!
Én: - A harmadik után melyik a negyedik?
Niki: - Szia, Regi, na mi a baj?
Én: - Semmi, szar kedvem van.
Niki: teljes beleéléssel. - Hűha.
Nóra: a fogáról magyaráz valamit.
Niki: - Nekem is volt ilyen, de nekem nem kihúzták, hanem behúzták a helyére.
Nóra: - HÁT NEKEM IS BE FOGJÁK HÚZNI, TE HÜLYE!
De ezt hogy lehet ilyen vádlóan mondani? Akkorát röhögtem, hogy majdnem beszartam.
Köszönöm a figyelmet, megint nagyon összetett, értelmes és összefüggő voltam, és szót sem ismételtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése