Éljen, éljen, mégsem vagyok azért technikai analfabéta, mint gondoltam, mert most már aztán teljes elkeseredettségem határtalan valójában azt hittem, hogy egy blogot is képtelen vagyok létrehozni, de lám, sikerült. (egyébként elsőre nem, de mindegy)
Most pedig megpróbálok valami emberibb formát kölcsönözni szerencsétlen kis kezdetleges blogomnak, mert gondolom, szörnyen nézhet ki.
Itt is megtalálható szerény személyem: pensoulmates.blog.com, csak éppen mindig be van szarva az egész, képtelen vagyok bejegyzést írni, meg hetekre eltűnik az összes eddigi munkám, amit nem szívelek, mert írói mivoltamban szükségem volna azokra a (barátaim, ismerőseim és családtagjaim) által álhangzott beszólásokra és aranyköpésekre, amelyeket ott általában közétettem, ugyanis bele szeretném oktojálni őket az írásaimba, és ezért megörzési célokból jegyeztem fel őket, a blogra pedig azért tettem ki, hogy más is szórakozhasson rajtam kívül. Úgy látszik, a blog.com nem bírta a gyűrődést. Egyébként a pensólméccet a barátnőmmel írjuk (írtuk), és az általunk elolvasott könyvekről, versekről, általunk látott filmekről, színdarabokról, és általunk alkotott dolgokról értekeztünk benne.
Na megyek valami értelmeset művelni. (amúgy nem törekszem ennyire kényszeresen mindig arra, hogy normálisan fogalmazzak, de gondoltam, egy első bejegyzés megérdemli ezt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése