Mostanában olyan furcsaságok járnak az agyamban, hogy kitalálok bizonyos sikeres embereket, és az általam ismert és szeretett számokat elénekeltetem velük, valamint nagyon jó klippeket találok ki hozzájuk. Mindez természetesen csak bennem játszódik le, szóval olyasmivel nem vesztegetem az időt, hogy le is írom őket, vagy más formában megörökítem, de most már komolyan hiányát érzem a leendő ájpodomnak és fülesemnek. Eddig egyáltalán nem volt szükségem ilyesmire, de immár egyre jobban, és ha meglesz, legalább nem tudok már más kifogást találni a futás ellen, mert egyetlen egyszer futottam zenére, még általánosban Heni ipodjával, és sokkal jobban ment, ráadásul egyáltalán nem is fáradtam el.
Mondjuk a hétvégén meg sem álltam, és nagyon jó volt, mert vagy bicikliztem, vagy sétáltam, vagy futottam, vagy fociztam, vagy a jéghideg füvön és/vagy földön fetrengtem, és röhögtem, és fantasztikus idő volt, mert mindig pont azon a határon voltam, hogy egyszerre fáztam és volt melegem majdnem, de közben egyik sem, csak néha mindkettőt éreztem, jól van, Regina, ezt most nagyon ügyesen elmagyaráztad.
Végeztem Varró Dániel Szívdesszertjével, és igazán tetszett, mély hatást gyakorolt rám, és elgondolkodtam rajta, hogy vajon miért nem tud minden férfi ilyen gondolatokat kiötölni és ilyen jól rímbe foglalni? Mert ezek teljesen olyan dolgok voltak, amiket én szoktam néha kitalálni Szebi kapcsán, és sokszor le is akartam írni, vers formájában, csak eddig még nem jött össze. Nem is nagyon próbálkoztam, de szerintem elég szánalmas eredmények születnének. Szóval... furcsa volt ez a Szívdesszert, mert annyira mély volt, és tényleg olyan magával ragadó, pedig én utálom ezt a kifejezést, miközben a legtöbb verssel pont azt akarta mutatni, hogy mennyire független ő, és hogy mennyire nem illenek össze és őt a legkevésbé sem érinti meg, hogy most éppen komoly párkapcsolatban él, de a versek alapján mégis teljes mértékben lejött, hogy képtelen lenne a nő nélkül élni, és ez egyszerűen csak olyan... jó.
Egyébként éppen most beszéltük meg Lorával telefonon, hogy a versek elemzése teljesen hülyeség, és olyasmiket találnak benne az elemzők, meg olyasmiket látnak meg benne, ami meg sem fogalmazódott szegény költő fejében, és nem lehetne mondjuk, de most komolyan, hogy ne próbáljunk a dolgok mögé nézni meg rejtett értelmeket keresni, csak simán elfogadni, ami ott áll (írva vagyon :D)? De én rájöttem a hatalmas titokra: lehet, hogy a költők belseje... nem jut eszembe az a szó... TUDALATTIJA, igen, szóval az, hogy a tudalattijuk tényleg azokat gondolta, amit az elemzők kihámoznak belőle. Ugyanis én elkezdtem elemezni az egyik versemet úgy, ahogy irodalomórán tanultuk, és rájöttem, hogy tökre jellemző azokra a dolgokra, amik mostanában megestek velem, és minden egyes sor egy olyan cselekménysorozatot rejt, amit nemrégen éltem meg, de ahogy erre rájöttem, nagyon durva volt, és annyira élveztem végigelemezni a saját versemet (amibe elméletileg nekem kellett volna beleszőnöm ezeket a bizonyos rejtett értelmeket), mint még egyiket se soha. És nagyon meglepődtem, hogy mi mindig kiderül ezek alapján rólam.
Na, szerintem mára ennyi hülyeség elég lesz, de a valódi ok az, hogy még meg akarok nézni egy részt a Tudorokból.
Cupp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése