Éppen táncolni akartam, azonban ájpodka megakadályozott ebben, ugyanis kiírta, hogy azonnan csatlakoztassam. Ilyet még sohasem csinált, főleg, hogy kábé két napja töltöttem, szóval remélem, nem szart be ez is, mint a régi. (De mi a szar csipked? Valami összecsipkedte az egész habtestemet.)Holnap borzalmatos unalomra vagyok ítélve az iskolában, mert semelyik se jön (ez most így marad, mert körülbelül 10 perce próbálom normálisan megfogalmazni ezt a mondatot, de nem sikerül). Ja, igen, és ismételtem rádöbbentem, hogy mennyire úúútálom a tankönyveket. Ugyanis én általában a füzetből szoktam tanulni, vagy pedig abból táplálkozom, amit órán magamba szívtam előzőleg, azonban most nekiálltam ennek a Petőfi életrajznak, és már most felidegesített ez a könyv. A költők szerelmeit ugyanis mindig úgy állítja be, mintha valami köcsögök lennének, és itt Petőfinél sem azt írta, hogy amikor Etelka meghalt, akkor Petőfi bezárkózott Etelka szobájába, és addig nem jött ki onnan, amíg meg nem írta azt a Cipruslevelek Etelka sírjáról vagy melyik versciklusát, hanem inkább azt hangsúlyozta, hogy Petőfi szerelmei mennyire szeszélyesek voltak, meg mennyire szépek és szőkék. Hát tényleg sokkal érdekesebb ez, mint az egyes fantasztikus háttérinformációk. Na és ezért utálok tankönyvet olvasni, meg abból tanulni, mert mindig felidegesít. Mármint amikor egy férfi tankönyvíró ír hosszas értekezéseket valamiről. A régi törikönyvünket is utáltam, a mostani már jobb, mert néha egészen olyan, mintha valami érdekes történelmi regényt olvasnék, de a régi az tényleg szörnyű volt, egyszer sem tudtam belőle normálisan tanulni, mert mindig azt figyeltem, hogy mekkora hülyeségek vannak benne, de még a pensoulmatesen írtam is erről egy értekezést.
Amit most visszaolvasok, mert a francia szöveg nem megy a fejembe, úgyhogy asszem, a párnám alá teszem a könyvem-módszerrel fogok élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése