Úgy tűnik, a versírás képessége is kiveszett belőlem, noha semmiféle ihletem nem volt most, és mégis megpróbáltam. Egyébként a versírás nekem olyasfajta kényszer, ami akkor tör elő, mikor lusta vagyok írni, azonban képtelen vagyok elviselni az érzést, hogy nem alkottam semmit. Hát most megszívtam, mert már ezt is csak akkor tudom csinálni, ha valaki tényleg akarja odafenn, hogy szépeket írjak.
Megyek akkor aludni. Illetve most még úgyis vagy egy órán keresztül olvasok mindenféle különböző könyveket, aztán holnap elkezdem a Csongor és Tündét, mert jövőhétre ki kell olvasni. Különben egyáltalán nem érdekel. Mármint nem az, hogy ki kell olvasni, nem vagyok én ilyen kemény gyerek, hanem maga a könyv nem érdekel. Állítom, hogy amióta középiskolás vagyok, az Anyegin volt az egyetlen kötelező, amit élveztem. De azt tényleg nagyon szerettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése