Ma jobb belátásom végett itthon maradtam, mert éjszaka háromkor bírtam végül elaludni, addig akárhányszor lefeküdtem, annyira kellett hánynom fekve, hogy muszáj volt felülnöm, mert öklendeztem. Aztán szerintem 3kor már annyira álmos voltam, hogy nem éreztem, vagy nem tudom, de addig olvastam, mert én meg feltornyozva, ülve nem bírok aludni. Szebi elküldött orvoshoz, aki ma 11-től 14-ig rendel, és el fogok menni, hogy megmondja, mi bajom van, pedig nem akarok, mert mindig egész hétre kiír, akkor is, ha csak egy kicsit fáj valamim, és én olyankor már menni szoktam, és most tényleg nem akarok egy egész hetet hiányozni, mert majdnem minden nap új anyagokat veszünk, és én azt egyedül (főleg matekból) nem bírom felfogni! És ha kiír egész hétre, és ma megyek apáékhoz, akkor ők biztosan nem fognak sem csütörtökön, sem pénteken elengedni iskolába. De hát mégis szeretek elmenni orvoshoz, ha beteg vagyok, mert csomószor hittem már, hogy csak sima megfázás, és teljesen más volt. Úgyhogy nem sokára össze is szedem magam, és elindulok, reménykedvén, hogy nem esik az eső, mert az esőkabátot és az esernyőt is gyűlölöm, megázni pedig szeretek, de az mostani állapotomat tekintve nem lenne túl szerencsés.
Azon tűnődöm egyébként, hogy miért van az asztalomon rendetlenség, amikor két darab gyógyszeres doboztól eltekintve csak azok vannak rajta, amik egyébként is lenni szoktak.
Ó, miért járkál a nagymamám odakünn, csak nem megérkeztek a szerelők vagy micsodák?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése