íííímádom, amikor olyan mesterien visszük fel a hangunkat, és hogy azt nem lehet írásban érzékeltetni, de azért megpróbálom.

- Aha, szóval a drogproblémáidról szeretnél beszélni.
- Hát nincsenek drogproblémáim, TUDOD.

- De te még nem buktál meg egyszer se a jogsin, ugye?
- Hát, én még nem, de...
- DE SZERETNÉK!
- Mit?
- Hát te még nem, de gondolom szeretnél.
- Ja?... Ja!
- Bocsánat, hogy olyan idézetekkel dobálózom, amikre MÁR NEM EMLÉKSZEL.

- És, megvan még a kis barátod? Vagy hogy kell mondani... Barátod, megvan még?
- Ezt ki is mondta?
- Hát akármelyik rokon.
- Ja, ja igen. És a tiéd?
- .... (fél perc csönd) Igen, de volna mit mesélnem.
- Valóban? Miért, mi történt?
- Hát, ezt nem telefonon akarom megbeszélni. De megvan még.
- Igen? Le szoktad vágni? Otthon tartod a dobozodban?
- (röhög) Hát nem a kislábujjkörmömről akarok beszélni.

(mert volt egy olyan valamelyik Harry Potter paródiában, hogy "- Hol van a farkad? Le szoktad vágni? - Igen. Otthon tartom a dobozomban." örülök, hogy nem vagyok agybeteg. Holnap Laurraaaaa.)