Olyan irtózatos kosz van a szobában, hogy csak holnap fogok kitakarítani. SZEBINEK SIKERÜLT AZ EGÉSZSÉGÜGY! Most már csak idő kérdése, és meglesz a jogsija. :) Én meg kitaláltam, hogy nyáron fogom letenni. Eddig igazán idegenkedtem tőle, de most már valamiért megjött a kedvem. Most meg kell tanulnom a francia szövegből a következő bekezdést, magyarból meg át kell néznem Petőfi életrajzát , merthogy ezt már általánosban is vettük (magyarul önállóan dolgozzam fel azt a 6 oldalnyi szöveget, ami a tankönyvben ezzel kapcsolatban áll), meg Csokonait is. A macskákat meg mindjárt megfojtom.
Ó, és ma megint hévvel jöttem haza, és nem volt nálam ájpodka, szóval rettenetesen szenvedtem. De amúgy a héven miért az utolsó két kilóméteren jön oda mindig az ellenőr, amikorra már teljesen elhitetem magammal, hogy megtarthatom azt a kemény 80 forintot? Úgy értem, ez már megint az, hogy mindig elégedetlen az ember, mert tökre idegesít, hogy bemutatom a bérletem is meg a diákigazolványom is, aztán elmagyarázom, hogy mi van, és akkor kell fizetni 80 forintot. Mert ha csak ennyi, akkor meg egyáltalán minek kell? És ha úgyis leszállok a következő megállónál, akkor meg azt is mondhatnám, hogy nem fizetek (MONDOM, HOGY MEGFOJTOM A MACSKÁT.), de persze ha többet kérnének, akkor meg azon lennék felháborodva, hogy miért ilyen drága. Mint péládul a haraszti buszon, ami körülbelül 10 kilóméteren közlekedik egész nap, és akárki is vagy és akárhová is mész, 180 forintot kell fizetni. Ugye akkor azt le is gyalogolhatnám, de hát nem fogom, mert úgy majdnem félóra, busszal meg 5 perc. Erről ennyit, nem tudom, igazából mi volt a panaszom.

Lauráááám tegnap ittaludt. Íme az egyáltalán nem vicces mondókák:

L: - REPSOL! Mi az?
Én: - Nem tudom, most már beírom.
L: - Írd be. De az valami autó, vagy...
Én: beírom a google-ba.- Nem, motor!
L: - Ja, motor.
Én: - És olyan felsője meg dzsekije van aki igénytelen, annak.
Örülök, hogy szépen fogalmazok.

L: - De  nem a szürke felsőm volt nálad?
Én: - Milyen szürke? Az nekem nem volt soha nálam!

Adam Lamberten szándékozunk röhögni, úgyhogy berakom a black or white-ot a roppant sikertelen előadásmódjában.
L: - És hol ugat?
Én: - Nem tudom, te mondtad.
De ezek így nem jók, mert majdnem az összes úgy volt, hogy közben így fetrengtünk az asztalra támaszkodva és röhögtünk.

L: - De akkor hol van az a felsőm?!
Én: - Nem tudom.
L: - ... Pedig azt mondtad, hogy tintás, úgyhogy még hazudtál is.
Én: - Igen? Nem is emlékszem. Biztos be voltam tépve.
L: - Mint általában.

Én: - De mit vegyek fel holnap?
L: - Majd én megmondom.
Én: - Jó. De ne olyat, amiben izzadságfoltom van! (tudniillik, az összes szürke felső ilyesmit idéz elő nálam, még akkor is, ha éppen fázok)
L: leül a gép elé. - Várjál, felteszek hozzá valami...
Én: - High School Musicalt?
L: - Egy ilyen... ugly girl becomes pretty zenét.

L: - Na várjál, akkor...
(megfordítja velem a gurulós széket, és elkezd tolni, mint az összes idióta filmben, amikor a béna lányt menővé varázsolják)
Én: - Jaj, ne!
Hirtelen hallom, hogy Laura összeesik a hátam mögött.
- Mi történt?
L: masszírozza az orrát. - Megtámadott!
Én. - Miért? Mi történt?
L: - Semmi, szétvertem az orromat a székben!

Én: - De miért voltunk tavaly idegbajosak?
L: - Én nem tudom.
Én: - Hálistennek most már visszasüppedtünk a... (keresek valami roppant jó kifejezést, de nem találok, hanem inkább hülyeséget mondok) jenkik öntudatlanságába.
L: röhög. - De amúgy tényleg.
Én: - Most már megint olyan füvesek vagyunk, mint régen. Nem érdekel minket semmi más, csak a tweed.
L: értetlenül néz rám.
Én: - Vagy hogy van a fű? WEED!
L: - Weed.
Én: - Akkor mi a tweed?
L: - ...
Én: - Ja, az az anyag vagy ruha vagy mi.
L: - A tweedkosztüm.
Én: - Amióta újra füvesek vagyunk, nem érdekel minket semmi más, csak a tweedkosztüm.

L: - Májusban aludtam utoljára nálad. Olyan, mintha múlt hónapban lett volna.
Én: - Aha.
L: - Ez azt jelenti, hogy felnőttünk. Mert a felnőtteknek egy hónap egy év, vagy micsoda.

Én: - Együtt fogunk fürdeni?
L: - Dehogyis. Az olyan buzis!

L: - Én is kimegyek arcot tisztálkodni.

Én: olvasom a Cosmopolitanban az okos férfiak véleményét. - Ciki, ha szőrös a lábad.
L: - Igen?
Én: - Igen, "borotváld le, légyszi, MÁR NEM 1973-AT ÍRUNK"!
L: - Hát.    ...   Mit írunk?
Íííímádom a ráreagálás. :D

Én: kifestem Laura körmét, ő meg belenyúl valamibe. - Pedig jól állna ez a sárga körömlakk neked, de most tönkretetted?
L: - ... Nem. Te tetted tönkre. Az életemet.

L: így jártam anyátokkalt néz.
Én: összevissza szenvedek.
L: - De szörnyű, hogy te ezt nem élvezed.
Én: - NEM! Én ezt nem tudom!
Azon tűnődtem, hogyha megnézném az elejétől, akkor lehet, hogy még tetszene is, de erre meg képtelen vagyok rávenni magam.

Én: - NA JÓ! KAPCSOLD KI!
L: - Várjál, még két perc...
Én: - VELEM FOGLALKOZZ!
Már megint nem voltam Cartman.

Úristen, most nehogy kisüssön a nap, egész nap olyan jó borongós volt minden.