Hm, igazán írhatnék ide valamit, mert három napja tettem utoljára ilyesmit, és utálom magam, amikor nem írok, de fogalmam sincs, hogy mit közölhetnék. Igazából van: az elmúlt hetekben láttam a Fekete hattyút kétszer is a moziban, kiolvastam a Katharine első részét, és elkezdtem a másodikat, szinte minden éjjel álmodok, összefüggőt és hosszút, az egyik követi a másikat, és értelmesen összekapcsolódnak, ezenkívül hiába is buzdultam megint úgy fel, és néztem újra tudorokat, és fogok mindjárt nézni belőle még egy részt, de rájöttem, hogy egyáltalán nem tudom folytatni az Anne Hoopert. Ugyanis ahhoz el kéne olvasnom elölről, és a saját magam által írt eddig 113 oldalas baromsághoz most egyáltalában nincs kedvem. Szóval sikeresen megnyitottak, nekibuzdultam, új fejezetet kezdtem, átnéztem a füzetem, kijavítottam a jegyzeteimet, majd... írtam kemény hét sort, ami által immár 114 oldal. Hát... kis lépések, ugye? :D
Az álmaimat nem fogom leírni, mert akkor Dunát is rekeszthetnék velük, és fogalmazni sem tudok most, ahogy így elnézem magam, szóval inkább megyek még egy csöppet böngészni, hogy nagyon sok agysejtem kipusztuljon, utána meg tudorokat nézek, hogy néhány újra életre keljen. Különben meg senki sem vethet meg önnön lustaságomért, és én sem magamat, mert most másoltam le egy óra leforgása alatt négy oldalt az irodalomfüzetembe, és ez nem jellemző rám, de kell az az ötös ebből is, meg nyelvtanból is, meg emeltszintű érettségi, és annak valamiféle háttérrel kéne nekirugaszkodnom.
No. Mit akartam még? Ja, semmit, csak annyit közölni még az emberiséggel, hogy kinek van annyi ideje, hogy összevág egy videót Adam Lambert nevetéseiből, én meg hogy lehetek olyan hülye, hogy meg is nézem? Jó, mondjuk mentségemre szóljon, hogy Boniface-nevetést akartam keresni, de talán ezt is majd úgy kell magamban kifejlesztenem, mint anno Ryanét, és amikor Adam Lambert nevetését meghallottam, akkor a falra akartam mászni, és rögtön le is kapcsoltam mindenféle internetes rendszert, hogy nehogy újra meghalljam. Aztán ma megmutattam Laurának, és majdnem befostunk rajta. Meg úgy minden máson is, ahogyan az már csak hétfőnként szokásunk. Kíváncsi vagyok, mi lesz a régi ájpoddal, amit úgy tűnik, barátnőmre hagyék. Rendben, most már valóban körülbelül az összes címkét bejelöltem ehhez a nem túl hosszú bejegyzéshez, tehát immáron boldog lehetek.
(Ez még hétvégén volt:
Én: - Ezt dugd be a füledbe.
Ő: - Nem, nekem a másik kell. Ez balos. Fordítva. Mi ez?
Én: - Adam Lambert.
Ő: - Most ez tetszik neked?
Én: - Úgy néz ki, mint az egyik főszereplőm. Tudod, a vámpír.
Ő: - Igen, és?
Én: - És az egyik klipjében nagyon jól néz ki, de azon kívül ronda, kockafejű. Ez énekli az If I Had You-t, amit nyáron hallgattál.
Ő: - If I Headshoot.
Én: röhögök.
Ő: - De ez jó szám, mi ez?
Én: - Ezt asszem a Lady Gaga írta neki, és ez az, amit mondtam, amiben azt énekli, hogy ott megy a pasim.
Ő: - Jó, hát kicsit buzi, de jó hangja van, most mi van akkor, én is buzi vagyok.
Én: - Tudom.
Ő: - Lady Gaga írta neki? GAGAIZMUS! Regi, te is gagaizmus vagy?
Én: - ... Akkor az gagaista.
Ő: - Jó, nem baj. Na, visszaadom, jó a ritmusa.
Ezt a gagaizmust különben az egyik újságomból szedte, és fél órát röhögött rajta.)
Köszönöm, visszhall.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése