Éppen agyérgörcsöt kapok, mert Réka bejelentette nekem, hogy ő nem fog többet angolra járni, mert őket az iskolában felkészítik a középfokúra, és ezért nem kell különtanárhoz járnia, mert azt így is-úgy is leteszi. Úgyhogy mostantól járhatok egyedül, mivel engem NEM készítenek fel a nyelvvizsgára az iskolában. Először arra gondoltam, hogy akkor én is keresek egy másik tanárt, aki magyar anyanyelvű, és nagyon jól felkészít a nyelvvizsgára, meg hogy úgyse lenne kedvem egyedül ide járni, de rájöttem, hogy egyáltalán sehova sincs kedvem egyedül járni, és szerintem örülök, hogy találtam egy angol angoltanárt, aki ráadásul szerintem nem is olyan túl drága. Meg most ha már vele elkezdtem, akkor minek menjek át egy másikhoz? Amíg le nem teszem a középfokút, jó ez így, meg különben is, ha nem annyira jövedelmező, mint amennyire szeretném, akkor majd, amikor a felsőfokúra készülök, máshoz megyek.
Na mindegy, most inkább verset írok. Tudja-e mindenki, hogy már 26 versem van? Most próbáltam őket versciklusokra bontani, de rájöttem, hogy ez lehetetlen, mert szeirntem azt nevezik versciklusnak, amikor egy időben több hasonló verset ír valaki, és akkor ahhoz az időtartamhoz tartózó hasonló témájú és formájú versek egésze a versciklus. Lehet, hogy nem ezt jelenti, de én ennek tartom. Azonban én egy időtartam alatt mindig össze-vissza témájú és formájú verseket gyártok, és nem is tűnnek úgy, hogy valami meghatározó életszakaszban lettem volna bármelyiknél is, főleg, hogy körülbelül egy éve kezdtem el verseket írni, szóval inkább a nagyokra hagyom ezt a versciklus-dolgot.
Azon tűnődöm, hogy én, akármilyen okosnak is tartanak és mondanak, körülbelü csöves leszek valamelyik híd alatt, mert nem elég, hogy jelen pillanatban fogalmam sincs, hogy mi legyek, vagy hogy mit akarok kezdeni az életemmel, de ráadásul az angol-és franciatudásom is erősen hiányos, nem akarok most azzal foglalkozni, hogy franciatanárhoz is járjak, pedig kéne, és nem tudom, hova fogok továbbtanulni. Elbizonytalanodtam, és szerintem akkor sem tudnám, hogy mit csináljak, ha egész nap itt görnyednék és továbbtanulási lehetőségekbe meg feltételekbe temetkeznék, sőt akkor sem, ha a Fazekasba járnék, és én lennék a következő atomtudós, vagy mittudomén, miket képeznek ott, csak annyit tudok, hogy azt az osztálytársamat vették fel oda, akinek 98 pontos volt a felvételije. És különben is, csak úgy elegem van az egészből, és hogy őszinte legyek, nincs is kedvem ezzel foglalkozni. Most nem, majd egyszer. Szerintem jövőhéten nekiállok. Igen, halogatom, de annyira nem akarom! Örökre ennyi idős akarok maradni (ami nem igaz, mert nagyon szívesen lennék már egyetemista, csak a köztes időszakot ugranám át, meg az összes problémát), és nem foglalkozni semmiféle JÖVŐvel.
Miért vannak fájó, viszkető pattanások a hátamon, amikor nekem sosincs pattanásom? Csak nagyon nagyon ritkán, de akkor meg sok, és fájnak. Hálistennek a fejemen sosincs. Köszönöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése