Képtelen voltam az írásra, csak egy fél oldalt sikerült, azonban az legalább tömör szöveg, nem párbeszéd. (nem mintha a párbeszédet nem lenne sokkal jobb írni is olvasni, de ha folyamatosan írok, és a végére egy tömött oldal jön ki, akkor úgy érzem, hogy tényleg csináltam is valamit)
Még mindig fogalmam sincs, hogy mi fog történni ma délután avagy este. Különben sem volt túlságosan jövedelmező a mai napom, mert tizenegykor keltem fel, akkor is csak azért, mert Szebi telefonált, és úgy gondoltam, ha már ő is fent van, akkor igazán illendő kimásznom az ágyból, mert ő mindig sokkal tovább alszik, mint én. Ezután megpróbáltam írni, de helyette inkább csak neteztem, utána kiporszívóztam, kiürítettem a szemetest, meglátogattam Mikkamakkát, majd pedig írtam azt az ominózus fél oldalt, azóta ebédeltem, és most fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni. Teljesen kiveszett belőlem ez az egyedüllétes dolog, nem az, hogy unatkozom, ha nincs mellettem valaki, de ha éppen nincs ihletömlenyem, és nem írok, akkor egyáltalán nem tudom, hogy mit kezdjek magammal. Általában olvasok, vagy beledugom az ájpodot a fülembe. Illetve csak a fülest, mert egy ájpoddal a fülemben elég érdekesen festenék. Ó, én olyan szívesen rajzolnék! Kár, hogy nem tudok, igazán nem tudok rajzolni, meg nincs hozzá ötletem se, de amikor egyszer elkezdem, és jó az ötlet is, akkor nagyon remek és szép dolgokat tudok rajzolni, szóval abban legalább biztos lehetek, hogy nem a kézügyességemmel van baj, hanem az agyammal. Nem tudom, melyik a jobb. Na jó, ezeknél nagyon hülyeségeket nem igazán írhattam volna le, úgyhogy most inkább megyek is.
(hálistennek még senkinek nem jutott eszébe ma egy vödör vizet a nyakamba borítani, ezért is félek kissé a Szebivel való találkozástól)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése