Innentől kezdve a fejemben megpróbálom a kis gondolataimat mindig Jonathan Rhys Meyers felé forgatni, amikor visszaolvasom az Anne Hoopert, mert amikor elkezdtem írni, még nem néztem Tudorokat, csak A másik Boleyn lányt láttam, amiben is Henriket egy buta bunkóval azonosították, és Eric Bana játszotta, aki nekem valóban olyannak is tűnik, és roppantul nem szimpatikus. Azonban, JRM (nem vagyok ennyire menő, csak olyan hosszú neve van :D) hiába olyan seggdugasz, sokkal VIII. Henrikesebb, és sokkal jobban szeretem, valamint nem a testalkata miatt félelmetes, hanem azért (mert jól játszik), mert erős a kisugárzása. És eleinte, amikor elkezdtem nézni a Tudorokat, nagyon fel voltam háborodva, hogy miért nem néz ki benne úgy senki, mint ahogyan kéne, de most már rájöttem, hogy pont attól jó, mert körülbelül mindenkinek a hajszíne stimmel (Henrynek még az se, mert vörös volt, JRM meg barna), és ennyi, de azon kívül mindegyikük nagyon jól előadja azt a kisugárzást, aminek meg kell lennie, különben elveszik az egész értelme. Egyedül A George Boleynt játszó padriek diléjnivel vagy kivel nem értek egyet (fogalmam sincs, hogy mi a neve, mert magamban mindig azt ejtem, amit leírtam, egyébként csak befogom a szememmel, és nem olvasom végig), mert annak semmiféle kisugárzása és színészi tehetsége nincs, csak nagy buta feje, ráadásul meglepően ronda és seggállú.
Szóval mindebből annyi volt a lényeg, hogy átirányítom az agyamat a JRM központú Henrikre, és mostantól sokkal jobb és meghatározóbb Henrikem lesz, mint eddig. A saját Boleyn Annámat viszont nagyon szeretem, mert senkiére sem hasonlít, és közben mindenkié megvan benne, szerintem egy kicsit az igazi is, szóval rajta nem vagyok hajlandó változtatni, és úgy érzem, hogy nem is kell. Mára befejeztem terjengős ömlengésemet.
(Fogalmam sincs, hogy az ipodomban a legtöbbet hallgatott top 25-nél miért Katy Perry Teenage Dreamje áll, amikor ezt eddig ezen az ipodon egyszer sem hallgattam meg. A régin egy párszor, de akkor sem azt a legtöbbször, hanem inkább a Peacockot. De végül is mindegy, ezen még nem is hallgattam, és a múltkor, amikor Laura közölte velem ezt a tényt, nem is döbbentem meg rajta annyira, mint most, amikor a saját szememmel meggyőződtem felőle és feldolgoztam.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése