Nem tudok aludni.
(Ezt az álmomat már az előző bejegyzésben közöltem.)
Én: - Tudod, kivel álmodtam?
Ő: - Na?
Én: - Adam Lamberttel.
Ő: - Jézusom, már rosszul kezdődik.
Én: - Ne mondjad, mert te is benne voltál.
Ő: - Hármasban nyomtuk?
Én: - Fúj.
Ő: - Azért élveznéd.
Én: - Te bolond vagy. Meg apa is benne volt.
Ő: kimereszti a szemét.
Én. - Meg egy torta.
Ő: - Ez egy beteg álom lehetett.
Ő: - Nincs barátnője se. Csak én vagyok neki. Már nem a barátnője, az elég csúnya látvány lenne. ... Hétfőn elpróbálom. Szia, Matyi, hmmm. (cuppant kettőt) Egyem azt a lyukas fogadat. (mert Matyinak most csinálják a fogát) Olyan jól áll rajtad ez a négy számmal nagyobb gatya, hohó!
Ő: véletlen a szárazabbik kenyérbe harap bele. - Hm, de finom! Olyan, mintha három hetes lenne. Ilyeneket otthon szoktam enni, amikor megmarad az öthetes kenyér. Lehet, hogy egy kicsit penészes, de nem baj. Szebinek jó. Még friss is.
Én: - Na mit eszel, Ilonka mama?
I: - HÁT EZ AZ!
Én: - Egyél nutellát.
Ő: - Az jó a fognak. (mert Ilonka mamának is most csinálják a fogát :D)
Én: - Hát de most a csokis polcon turkál. Akkor már inkább egyen nutellát.
Ő: - Ja?
I: leül az asztalhoz három soboz bonbonnal.
Ő: - Jó étvágyat, Ilonka mama. És ez csak a vacsorája.
I: röhög.
Ő: - Na, ezt kéne lefényképezni. Merci, Godiva, Lindt, nem is olyan rossz az a nyugdíj, nem, Ilonka mama?
A télikert takarításnál (mert az üvegtetőt összeszarták a madarak):
Ő: - Ott a szar.
I: - De az már nagyon rá volt száradva. Most egy kicsit fellazítottad.
Ő: - Azt? Azt a szart?
I: örömmel. - Aha!
Ő: szétkeni. - Most meg olyan, mintha én szartam volna rá.
Kártyázásnál:
Én: - Gyere, ülj ide mellém.
I: - Ja, hogy azért akarod, hogy közelebb üljek, hogy lásd a lapjaimat?
Én. - Nem. Engem nem úgy hívnak, hogy Emődi Kornél. Házszámot tévesztettél. Én eggyel lejjebb lakom.
(mert apa előszeretettel nézi más lapjait)
Ő: este a zseblámpával felvilágít az üvegre. - Megnézem, hogy hol van olyan szép nagy kosz.
I: - SZÉP NAGY KOSZ, HAHAHA! (röhögőgörcsöt kap)
Ő: Ilonka mamának. - Emlékszik, hogy hol volt retkes? Retekes.
Ő: megszemléli a lábujjait. - A körmöm túl nagy. Gondolom, ilyen jeti.
Ő: megnézi az urnásszekrényt. (igen, a családom egyik felének az a perverziója, hogy a rokonaink urnáit, bennük a hamvaikkal, a lakásban tartják. most urnásszekrény is lett nekik csináltatva) - Ezt hogy sikerült máris összekarcolni? Még csak most hozták. Egy V betű van benne. Biztos itt járt Viktor.
Én: - Milyen Viktor?
Ő: - Nem tudom. De miért nem Z betűt hagyott, mint Zorró?
(előzmény: a múltkor a nagymamám az iróasztalszekrényemben talált egy nagyon büdös férfipólót, amitől az egész szobámnak izzadságszaga volt. én ezt azért nem észleltem, mert egy hónapja nem jártam ott. Ilonka mama azt hitte, hogy Szebié, és amikor előadta, hogy milyen büdös volt a póló, akkor mindenki nagyon röhögött, hogy olyan büdös volt, hogy csak Szebié lehet, ami azért is vicces, mert Szebinek mindig jó illata van, és mindig meg szokták jegyezni a családtagjaim, főleg Ilonka mama, Melinda, Noémi és Luca, hogy milyen jó illata van. utána kiderült, hogy a póló egy munkásé volt, aki valamilyen oknál fogva belegyűrte a büdös izzadt pólóját az íróasztalomba.)
Ő:- Dolgozik a bútorosnál Viktor?
I: - Persze. A Viktor hagyta itt a pólóját is.
Ő: - És még büdös is a Viktor! Hát ez az ember erre utazott! valami nyomot akart itthagyni maga után.
Ő: a hátsó kertből lelocsolja a tetőt, de Ilonka mama nem hiszi el neki, hogy ilyesmit tett.
I: - Nem is ér el odáig a vízsugár.
Én. - Dehogynem.
Ő: - Szerintem át tudnék locsolni az előkertig. De nem vállalom a felelősséget, ha lefröcskölök valakit. Megmondom, hogy itt voltak a tűzoltók.
Kártáyzásnál.
I: megint neki kell hatot felhúzni. - NE BASSZATOK MÁR KI VELEM!
Ő: - Különben is húzzon fel még kettőt.
I: - JAJ NE SZIVASSATOK MÁR!
I: - Na most mit pakolsz má' annyit?
I: bekapcsolja a tévét a szobájában, néhány percig hallgatj a műsort, majd csak ennyit hallok: - MILYEN HÜLYESÉG EZ?!
Ő: filmet keres apa tartalomjegyzékében. - Mongol!
Én: - Az mi?
Ő: - Hát a mongol! Ki más?
I: éjszaka, amikor abbahagyjuk a kártáyzást.- FÉL 12?! ÚRISTEN! JÚÚHJ!
Én: elkezdek röhögni.
I: - Ne röhögjél, mert fél 12!
Ő: elkezd nézni valami hülye filmet, és vigyorog.
Én. - Hogy örülsz!
Ő: - Tudod, mikor fogok örülni? Ha megtudom, hogy hogy kell innen kilépni.
Ő: - Ma már ne röhögjél.
Én: - Miért?
Ő: - Mert már fél 11 van.
Én: - Fél 12.
Ő: - Igen. Már csak nulla nulla nulla egykor röhöghetsz.
Én: - Miért?
Ő: - Mert Ilonka mama megmondta, hogy ma már nem röhöghetsz.
Köszönjük. Még mindig olyan élénk vagyok, mint egy duracell nyuszi, de reggel igen keserves lesz a felkelésem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése